Először beszélt a kamerák előtt Bodrogi Gyula azt követően, hogy május végén az intenzív osztályra került. A Nemzet Színésze három hete otthonában lábadozik, ahol a TV2 stábja látogatta meg. A fotelben üldögélő művész kifejezetten jó hangulatban mesélt arról, hogy alig várja visszatérését, egész életében nehezen viselte ugyanis az otthonülést. Járni egyelőre bottal jár, de napról napra jobban érzi magát.
Angéla, a Kossuth-díjas színművész partnere szerint Bodrogi kissé nehéz természetű beteg, türelmetlenül várja a gyógyulását, és legszívesebben már utazna, dolgozna.
Nagyon unalmas az élet, ha nem dolgozik az ember
– tette hozzá a színművész. A bezártságot nehezen viseli, minden hiányzik neki, ugyanakkor örül neki, hogy a nyári szünet idejére esik a kényszerpihenő, „amikor van időm rendbe jönni.” Úgy véli, ha baj történik, nem szabad pánikolni, inkább mielőbb kikerülni, vagy megoldani kell a helyzetet. Az elmúlástól nem fél, főleg azért sem, mert úgy véli hosszú és tartalmas élete volt, amit maximálisan kiélvezett, a lassú leépüléstől viszont fél:
Ha azt mondják, hogy itt a vége, az nem olyan nagy baj. De nyűglödni… azt nem.
Bodrogi szerint az orvosokkal már csak “baráti találkozókra” jár, állapota ugyanis egyre javul. Arról is mesélt, hogy Merkely Bélához – a Semmelweis Egyetem rektora volt az, aki legutóbb ellátta a színészt kórházba kerülését követően – hosszú barátság fűzi, együtt szoktak vadászni.
Gyógyulását az embereknek szeretné megköszöni, akiktől rengeteg jókívánságot kapott gyengélkedése során. Miattuk is akar visszatérni, amit mindennél jobban vár:
Jövök, jövök. Ha már nem jövök, akkor nem is leszek
