A kétezres évek erzsébetvárosi ingatlanpanamájának főszereplője, Hunvald György vezetése alatt a VII. kerületi önkormányzat úgy döntött, hogy a Táncművészeti Főiskola a Kazinczy utcában 1976-ban átadott, ideiglenesnek szánt, gyorsan romló állapotú épületeiből harminc év után ideje lenne elköltöztetni a táncosokat. Ezért szerződést kötöttek a H. L. Projekt Kft.-vel, ennek keretében a cég vállalta, hogy egy, a táncoktatást modern körülmények közt lehetővé tevő épületet húz fel a Péterfy Sándor utcában, cserébe pedig hasznosíthatja annak üressé váló korábbi otthonát.
A jól hangzó terv azonban sosem vált valósággá: a 2017-ben egyetemmé vált oktatási intézmény a következő évben elfoglalta az új helyét a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet új, Zuglóban épített campusán, ahol azóta is működik.
Akár az előd helyén is állhatna
2009-ben a Kazinczy utcai terület egyharmadán magánbefektetők bevonásával akarták megépíteni a Magyar Táncművészeti Főiskola Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézetet, a fennmaradó telekrészen pedig lakóházat akartak építeni – adta hírül az Építészfórum, ám a Simon István (SI Építész Iroda) által jegyzett, a központi tervtanács által engedélyezésre javasolt tervek nem indultak el a megvalósulás útján.
A H. L. Projekt egy teljes évtizeden át nem teljesítette a szerződés feltételeit, ez azonban nem akadályozta meg a kerület vezetését abban, hogy 2018-ban a Kazinczy utcai épületeket, illetve a Péterfy Sándor utca 34. számú telkén álló, időközben foghíjjá vált ingatlant is eladja a cégnek.
Az ügy a 2019-es önkormányzati választások után került a figyelem középpontjába, hiszen a kerület új vezetése bűnszövetségben elkövetett csalás, hivatali visszaélés, illetve hűtlen kezelés gyanújával tett feljelentést, az eljárás azonban nem befolyásolta a tervet: a cég továbbra is szállodaépítésben gondolkodott.
Az önkormányzat 2019-ben végül kiszállt a H. L.-lel közösen létrehozott projektcégből, a Kazinczy utcai Projekt Ingatlanfejlesztő és Ingatlanforgalmazóból, a szóban forgó területet pedig 2021-ben a Forestay-csoport vette át.
A cég 2022. április 1-jén az illetékes kormányhivatalhoz eljuttatott építési engedélykérése szerint valóban megépíti a szállodát, így a területen ma álló épületek bontása akár már az idén megindulhat. A terveket, illetve a telek múltját korábban hosszú cikkben itt mutattuk be.
A Péterfy Sándor utcai telek története ennél valamivel egyszerűbb, a tizenéve húzódó beépítés azonban rövidesen itt is valósággá válhat,
– derül ki az építésügyi hatósági rendszerben elérhető, a már meglévő építési engedélyt kis mértékben módosító, 2021 végén leadott tervlapokból, amik egy egyszerű, magasságában a jobb oldali szomszédhoz igazodó épületet mutatnak a területen:
A nyilvánossá vált, 2021 szeptemberben elkészült lapokon az építtető, illetve az építész neve sem látható, az azonban egyértelmű, hogy
A 2021 májusáig a H. L. Projekt tulajdonában lévő, ma is fizetős parkolóként hasznosított telket egy évvel ezelőtt a már említett Forestay felsőkategóriás magánkollégiuma, a Dean’s College Hotel I. fejlesztésén dolgozó Grisu Kft., majd novemberben a Forestay Diákhotel I. Ingatlanalap vásárolta meg, így a kétezres évek óta bizonytalan ügy végre itt is nyugvópontra érhet.
Az erzsébetvárosi önkormányzat 2022 februárjában beépítési kötelezettséget terjesztett ki a területre, így a munkák a következő hónapok folyamán bármikor elindulhatnak. A részleteket a tervlapok nem tartalmazzák, Botos Bálint, a Forestay-csoport egyik alapítója a 24.hu kérésére azonban kifejtette, hogy a szálloda
egyetlen földalatti szintjén minimális számú parkolót alakítanak majd ki, továbbá belső kertekkel tennék barátságossá.
Egy évszázadnyi várostörténet
A lebontásig a hosszúkás telken álló épület alapját 1895-ben Zimonyi György asztalosmester és felesége megbízásából a város számos csodáját építő Hudetz János (1854–1930) tervei szerint az akkori Óvoda utca mentén született lakóház és műhely adta, azok arca a következő évtizedekben azonban jócskán átalakult.
Az átadás után első pillanatban már nem csak a jórészt polgári bútorokon és gyógyszertári belsőkön dolgozó asztalos eszközei, hanem Chyzer Kálmán, majd ifj. Süsz Sámuel szikvízgyárának hangjai, sőt, a szintén bútorokat gyártó szobrászművész, Tannhäuser Henrik műhelyének zajai is beszűrődhettek a környező házakba, a környék akkor azonban még kisebb-nagyobb üzemekkel volt tele, így a zajok nyilvánvalóan senkit sem zavartak.
Zimonyi 1904-ben tartozásai miatt elveszítette a házat, ami a Fővárosi Kereskedelmi Hitelintézeten át a tehetős lakatosmester, Bründl János és felesége tulajdonába jutott. A családfő itt, a lakóház mögött hozta létre a közegészségügyi berendezéseket gyártó cégét, majd a császári és királyi udvari szállító címet megszerezve évről évre növelte a piacát.
A különböző országos és fővárosi ipari kiállításokon elismerések tömegét begyűjtő Bründl a főváros számos épületének központi fűtési rendszerén, csatornázási munkáin, illetve épület- és díszbádogos munkáin – köztük a mezőtúri városházán, illetve a Budapesti Magyarok Nagyasszonya-templomon – dolgozott, de vécécsészéket, fürdőkádat, illetve mosdót is gyártott.
A húszas évek végén fiára szállt cég végül egészen az államosításig itt működött, a ház homlokzatán pedig száz éven át a cégalapító monogramja állt.
Az 1900-as évek végén a szivarkészleteket, majd facsillárokat és képkereteket is készítő, számos díjat besöprő iparművész, Brandisz Péter műhelye is az udvarban működött, ahol a második világháború évei alatt többek közt bőröndök és üvegek készültek, sőt, a legsötétebb években a Dunakeszi Konzervgyár jogelődje, a Magyar Konzervgyár Kereskedelmi Rt. a földszinti lakásban tartotta fenn a központi irodáit, felette pedig a cég ügyvezető igazgatója, Grossmann Nándor élt.
Az államosítások után kiürült ház és udvar a Rákosi-korban előbb a vegyi termékeket és textil-segédanyagokat gyártó Chemotexnek, majd a Budapesti Fűző- és Melltartókészítő Vállalatnak adott helyet. A fennállása jó részében a Fővárosi Ruhaipari Vállalat részeként működő üzemet a hetvenes években az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Gépkísérleti Állomása, majd a rendszerváltást is túlélő Kelet-Pesti ÁFÉSZ váltotta.
A kilencvenes években a főként leporellókat és festékpatronokat is árusító PC-Print Raktárház boltja működött itt, a ház története a rendszerváltás után pedig a számítástechnikai cég beköltözésével vált igazán vadregényessé. A történetet 2009-ben a HVG foglalta össze: eszerint az ingatlan raktárának, pincéjének, illetve műhelyének bérleti jogát 1990-ben megvásárló vállalkozó a szerződés 1995-ös megújítása után jelezte, hogy szívesen megvenné az önkormányzati tulajdonú házat, hiszen abban már csak három bérlő maradt. A kerület válaszában kijelentette: erre nincs lehetőség, hiszen az épületet rövidesen lebontják. Ez természetesen nem történt meg, sőt, 1998-ban az is szóba került, hogy a Gozsdu-udvar parkolóházának építése miatt az Arany János Szakközépiskola ide költözteti a tanműhelyeit.
A cégtulajdonos 2001-ben ezért újra próbálkozott, de továbbra sem kapott zöld utat. A bérleti szerződést 2004 januárjában az önkormányzat gazdasági bizottsága – amit a 2014-ben minősített csalás, vesztegetés, hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt, első- és másodfokon is nyolc és fél éves börtönbüntetésre ítélt Gál György vezetett – egyoldalúan felmondta, az azonban nem derült ki azonnal, hogy milyen terveik vannak az akkor már két éve társasházként működő, kérdéses állapotú ingatlannal.
A vállalkozó halála után annak céges ügyeit átvevő özvegye újra megpróbálta megvásárolni a házat, egy ponton pedig már úgy tűnt, hogy jó irányba tartanak a tárgyalások, a győztes azonban a cikkünk elején említett H. L. Projekthez kapcsolódó Homerton Kft. lett. A bérlő raktára ekkor még nem volt üres, így pert indított az önkormányzattal szemben.
Az események 2008 őszén váratlan fordulatot vettek:
A foghíjra néző tűzfalak egy részét a mögöttük lévő lakások védelme érdekében röviddel a munkák befejezése után panelekkel borították, ezek mostanra azonban részben lepotyogtak, így a terület nem csak rendezetlen képet mutat, de közel másfél évtized alatt sem sikerült azt jól hasznosítani.
A helyzetet Zajacz Judit építészmérnök 2013-ban született mesterszakos diplomamunkája egy költséghatékony megoldással oldotta volna meg: a fiatal tervező egy, a különböző korosztályok előtt nyitva álló, foglalkoztatókat is magában foglaló vizuális környezetkultúra-központot képzelt ide, ami teljes egészében hasznosította volna a különböző napszakokban érkező napfényt.
A teljes tetősíkon vékonyfilmes napelemeket rejtő, az összegyűjtött esővizet visszaforgató, a telek természetes átszellőzését segítő épületnek a diplomamunkák jó részéhez hasonlóan nyilván esélye sem volt arra, hogy valósággá váljon, pedig a villamos- és fűtési igényt teljes egészében, az öntözést és a mosdóhasználatot pedig legalább részben fedező épület ma az épített környezet iránti tudatosságra nevelő helyek első hazai példájaként talán újabbakat is életre hívott volna.
A diákszálló építésével a környéken lakást bérlő, részben külföldi egyetemisták élete válhat majd könnyebbé, hiszen a századfordulós bérházakban kínált kompromisszumos megoldások helyett egy új, modern lakóteret használhatnak majd, sőt, beköltözésükkel a jelenleg mindössze tízezer lakás alkotta fővárosi albérletpiacot is tehermentesítik.
Az árak ennek következtében hosszú évek után csökkenésnek indulhatnak, hiszen a jobb anyagi helyzetű külföldi, illetve magyar diákok szívesebben választhatják majd a több szolgáltatást nyújtó magánkollégiumokat.
