Nem akarta az automatát használni olvasónk, ezért a jegypénztáros leüvöltötte a fejét. Hiába jönnek az új buszok, villamosok, a színvonalat a tömegközlekedésben dolgozók is meghatározzák, s ha a gyanútlan vásárlót teljesen feleslegesen leteremti és kioktatja a pénztáros, attól bizony nem lesz jobb.
Nem tudom, hogy mennyi értelme van egyáltalán megírnom ezt a levelet, és indul-e valamiféle vizsgálat az ügyben, de annyira fel vagyok háborodva, hogy kikívánkozik belőlem a mondandóm.
Nem mindenki szereti (Fotó: MTI)
2014. október 11-én, este fél 8 tájban a Nagyvárad téri metróaluljáróban lévő jegypénztárnál szerettem volna megvenni a budapesti és környéki kiegészítő diák bérletemet. Nem szeretem az automatákat használni, több negatív tapasztalatom van ezekkel a készülékekkel, és mivel van lehetőség pénztárnál megvenni a jegyet vagy bérletet, inkább ezt a lehetőséget használom.
Azt már nem is részletezem, hogy a “kedves” pénztáros hölgyre hosszú percekig kellett várakoznom, amire kora esti sziesztájából volt szíves az ablakhoz fáradni és kiszolgálni. Nos, amiért a levelemet mégis megírom, az abból a minősíthetetlen hangnemből és stílusból fakad, amit az említett kollegina tanúsított velem szemben. Láthatóan mélyen érintette, hogy kényelmes, pihentető pozícióját fel kellett áldoznia, hogy egyáltalán a pénztár ablakához fáradjon.
Mondtam és mutattam neki, hogy milyen bérleteket szeretnék kérni. Mutattam az előző havi bérletemet, hogy ezt kérném az aktuális dátumtól, mivel egy metró aluljáró zajos, hangos, sokszor rosszul hallani amit a mikrofonba mond az ember. Azt hiszem, ennél egyértelműbb módon nem jelezhetem az igényemet.
Mindig így veszem meg a bérletemet, érdekes módon soha egy kollégájuk sem kezdett el kioktatni, hogy miért nem bérletautomatánál veszek bérletet, és soha senki nem emelte fel a hangját velem csak azért, mert megmutattam, hogy milyet szeretnék. És az egész procedúra, ahogy az egészet lebonyolította… Mondanom sem kell, a diákigazolványom számát többször félreértette, amikor bediktáltam, ezért szerettem volna megmutatni neki.
Annyira felháborított a primitív stílus, a hangnem, hogy bár nem hiszem, hogy különösebb vizsgálat indulna az ügyben, de mégis remélem, hogy valamiféle felvétel készült az esetről. Kioktatott, hogy használjam az automatát, ha valami nem tetszik, hogy ő rá sem néz arra, amit mutatni akarok neki, egy automatának sem lehet megmutatni, hogy mit akar venni az ember.
Ez volt az a pont, amikor elvesztettem a türelmemet, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy igen, ennél a hölgynél még egy automatának is több esze van, és még egy gép is normálisabban viselkedik az emberrel. Arról nem beszélve, hogy semmilyen okot nem adtam rá, hogy így beszéljen velem, ahogy megtette, ezt írásban nem is lehet valósághűen visszaadni.
Ha nem is indul vizsgálat az ügyben, szeretném, ha válaszolnának néhány kérdésemre! Törvényt sértettem talán azzal, hogy nem automatánál, hanem pénztárnál vettem bérletet? A fent említett hölgy talán nem azért kapja a fizetését, hogy az embert kiszolgálja? Az említett hölgynek volt joga megengedni velem szemben azt a stílust, csak azért, hogy a félreértések elkerülése érdekében szerettem volna megmutatni, hogy milyen bérletet akarok venni? Így akarják megelőzni a bliccelést, hogy ilyen embereket ültetnek egy jegypénztárba eladónak? Komolyan ilyen tortúrán kell végig menni ahhoz, hogy az ember tisztességesen megvegye a bérletet vagy a jegyet?
