A Deák tér hétvégén és hétköznapokon is Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja. Itt futnak össze a metrók, itt van két villamos végállomása, és számos busz találkozik a téren. Ennek ellenére sokszor lehetetlen jegyhez jutni, és az utasok bármennyire is szeretnének fizetni az igénybe vett szolgáltatásért, esélyük sincs erre. Azt már majdnem megszoktuk, hogy a külső kerületekben lehetetlen jegyhez és bérlethez jutni, de az, hogy a belvárosban sem árulnak jegyet, elfogadhatatlan. Tényleg csak azokat sajnálom, akik rákényszerülnek a bliccelésre.
Olvasónk, Szansájnbarbi vasárnap este a Deákról akart eljutni Kőbánya-Kispestre, de nem tudott jegyet venni, ugyanis a pénztár már zárva volt, az automaták pedig nem működtek. Mint írja, rettentően zavarta a helyzet, hiszen nem akart bliccelni, az igénybe vett szolgáltatást ki akarta fizetni, de erre nem volt lehetősége. Az volt a szerencséje, hogy találnak a táskában még egy használható jegyet. Sztori alant:
Kedves BKV-figyelő!
Eddig csak olvastam a blogot, de most kénytelen voltam “tollat” ragadni, mivel tegnap olyan élményben volt részem, amit nem kívánnék szó nélkül hagyni. Alapvetően autós vagyok, de az emelkedő benzinárak mellett elkezdtem békávézni, illetve a belvárosba egy-egy rövidebb programért érdemesebb tömegközlekedni, szerintem.
Történt, hogy 2012. február 26-án, este 21:40 magasságában feleségemmel és négy ismerőssel színházból tartottunk hazafelé a Deák téren és az a hátsó szándékunk támadt, hogy ezt az utat metróval tesszük meg. Mivel úgy jött ki, hogy feleségemnek még jutott volna jegy, nekem nem, gondoltam, majd veszek a bejáratnál, vagy legfeljebb az automatából.
Naiv voltam, mert pénztár ilyenkor már nincs, de egy laza mozdulattal elővettem az aprót, hogy akkor megetetem a gépet egy vonaljegyért. Ez nem jött össze, ugyanis bármilyen pénzérmét, bármilyen szögben igyekeztem volna bedobni, belökni, becsúsztatni óvatosan, akadás nélkül kijött alul. Oké, nem adjuk fel, mellette a másik, majd ott menni fog… tévedtem, a szituáció ugyanaz. Felszívtam magam és a 320 forint apróval elindultam lefele a jegykezelő gépek és a marcona kinézetű ellenőrök felé. “Tessék, uram, itt a jegy ára. Megkérném, hogy menjen már fel és vegyen jegyet nekem, mert valahogy nem sikerült, biztos bennem van a hiba.”
Az ellenőr szemei kikerekedtek először, de utána meglepően nyugodt hangnemben közölte, valószínű, hogy elromlott az automata, menjek át a templom irányából megközelíthető lejárathoz és ott próbálkozzak, vagy beenged a 2-es metró lejáratánál található géphez, nézzem meg azon. Megjegyzem, ezzel párhuzamosan két külföldi is megjelent, akikkel nem igazán tudtak kommunikálni az ellenőrök nyelvismeret hiányában, pedig nekik is ugyanaz volt a gondjuk, mint nekem. Ők csak moziztak, mit bohóckodok.
Megcéloztam a gépet, de ott viszont nem működött az érzékelő panel, bármennyire is próbálkoztam. Visszamentem és megkérdeztem egy másik ellenőrt, hogy ilyenkor hogyan tudok élni azzal a lehetőséggel, hogy nem szeretnék bliccelni, tisztességesen fizetni akarok egy jegyért, de nem teszik lehetővé számomra.
A válasz egyszerű volt, felmehetek a 4. automatából jegyet nyerni – már ha működik, de inkább rossz az is -,vagy felőle elmehetek, de rá ne hivatkozzak, ha a metrókijáratnál – esetünkben Köki – elkapnak és megbüntetnek. “Oké, de hadd ne menjek körbe, belülről elmehetek?” “Igen.” – hangzott a válasz. “De ha ott sem működik, akkor nem fogják visszaengedni, vagy megbüntetik 8 ezer forintra, úgy viszont már utazhatok kényelmesen, de megvárhatom a forgalmi ügyeletet, ami 10 órakor nyit és ott panaszt tehetek.” “Nem szívesen várnék tovább, szeretnék hazajutni. Maximum abban az esetben várnék, ha a forgalmi ügyelet igazolni tudja az utazásom során, hogy nem tudtam élni a jegyfizetés lehetőségével a jegyautomata műszaki hibája miatt.” – érdeklődtem a lehetőségeimről.
“Erre sajnos nincs lehetőség, csak panaszt tehet.” – hangzott a rideg válasz. Eléggé szürreális helyzet kellős közepén találtam hirtelen magam. Egyrészt nem értettem, hogy egy forgalmas csomóponton miért nem működnek az automaták. Nem egy, hanem az összes rossz egyszerre és szerintem, nem épp akkor hibásodtak meg, hanem úgy állhatnak egy ideje, de gondolom, sokan inkább az újságosnál vettek jegyet, vagy fent a pénztárban. Ha így van, miért nem oldják meg ideiglenesen a jegykiadást, amíg nem javítják meg a gépeket?
Tényleg kockáztassam meg azt, hogy megúszom ellenőr és büntetés nélkül azt néhány megállót, amit a végállomásig szeretnék megtenni csak azért, mert a BKV területén üzemelő jegyautomaták nem megfelelő felügyelete miatt épp nem működtek, pedig teljesen természetes módon fizetni szerettem volna a szolgáltatásért, ahogy kell és nem bliccelni?
A másik, hogy milyen lehetősége van egy utasnak egy ilyen patthelyzetben? Tényleg elérhet-e bármit is, ha panaszt tesz a forgalmi ügyeleten? A külföldieket pedig sajnáltam, mert nekik még inkább fogalmuk sem volt, mit is tudnának tenni pláne úgy, hogy egy szavukat sem értették az ellenőrök. Tudom, én vagyok hülye, szarjak sünt és társai, de engem zavar ez az egész eset. Nem mentség számomra, hogy szegény BKV milyen rossz helyzetben van. Az sem érdekel, hogy a rengeteg bliccelő sok-sok pénzzel megkárosította a céget. Nekem az számít, hogyha tömegközlekedéssel szeretnék eljutni bárhova, amiért még fizetni is akarok, akkor elvárom azokat a feltételeket, amivel a legalapvetőbb kelléket megvehetem: a jegyet. Ne kényszerüljek bliccelésre, vagy olyan kiskapukra, amit nem akarok megtenni.
De hogy hepiend is legyen: az volt a szerencsénk, hogy az egyik ismerősünk talált véletlenül egy plusz jegyet a táskájában – női táskák rejtélye -, amivel végül is korrekten hazautazhattunk kissé mérgelődve a fentieken.
Anyukám, köszönöm, jól van, roppant jó egészségnek örvend. :)
Üdvözlök minden posztolót!
Szansájnbarbi
