Egy 300 alkalmazottat foglalkoztató, magyar középvállalat esete. Megalakulásától kezdve öt évig 30–40 százalékot növekedtek minden évben, a hatodik évtől azonban még az inflációval egyező mértékű növekedést sem tudtak produkálni.
Két év stagnálás után úgy döntöttek, nincs más megoldás, lecserélik a menedzsmentet, mert szinte mindegyik felső vezetői pozícióban alulról „felkapaszkodott” vezetők ültek, akiknek továbbra sem volt ötlete arról, hogy mi módon hozhatják újra növekedésbe a céget. Egy év alatt felvettek öt új felső vezetőt, azok hihetetlen tempóval és lelkesedéssel beindították az új fejlesztéseket.
A banánhéj
Csak egy baj volt: a tulajdonos nem mert megválni kereskedelmi vezetőjétől, mert attól tartott, hogy az a konkurenciához megy, és embereket csábít el a cégtől. Pedig ő volt az első a „feketelistán”, hiszen ki más lenne felelős egy vállalat árbevételéért és annak megtorpanásáért?!
Megpróbálták többször is átszervezni a kereskedelmi részleget, ami 100 ember munkáját érintette, de a kereskedelmi vezető minden ilyen próbálkozást szabotált – a maga kifinomult módján. Eltelt megint egy év, és a forgalom még mindig stagnált, míg a többi területen szinte forradalmi változások zajlottak.
Ekkor már a többi vezető is felismerte, ennek nem lesz jó vége, de a tulajdonos még mindig nem mert lépni. A következő évben be is következett a krach, 30 százalékos forgalom-visszaesést éltek meg, a bank lefoglalta a cég telephelyét, gépkocsiparkját.
Ma a cég felszámolás (vagy eladás) alatt van, a felső vezetők már elhagyták, de a kereskedelmi vezető még mindig ott „dolgozik”. Pedig csak le kellene váltani, hisz a cég még mindig megmenthető lenne.
Saját szint fölött
A történet nem egyedi, sok jobb sorsra érdemes vállalkozást láttam így elveszni. Nem kevés helyen éppen magát a tulajdonost kellene kivonni a forgalomból (vállalkozása napi irányításából), hogy cége azonnal elinduljon a fejlődés útján.
A fenti jelenség leggyakoribb oka, hogy a cégvezetők többsége úgy gondolja, csak a szamárlétrán felfelé lépés az előrelépés a jól teljesítő munkatárs számára. Van olyan cég, ahol az előléptetés a jutalom a kiváló munkáért.
Csakhogy, ha valaki nagyon jó szakember, attól még egyáltalán nem biztos, hogy vezetőnek is alkalmas. Így nagyon sokan jutnak saját képességeik szintje fölé. Ennek pedig csak egy vége lehet, a katasztrófa. A vezetői munkakörre nem alkalmas munkatársé mindenképpen, de sajnos elég gyakran a céget is magával rántja.
Szakmai karrier
A kiválóan teljesítő, de vezetőnek nem alkalmas munkatársakat lehet előléptetni horizontálisan is. A értékesítői munkakörben például egy kezdő lehet értékesítési asszisztens, egy 5–10 éve ott dolgozó, rutinos, messze átlag felett teljesítő pedig kiemeltügyfél-menedzser. Ezáltal nagyobb presztízsű munkakört kaphat a kiemelkedő munkatárs anélkül, hogy vezetővé kellene előléptetni.
Van olyan cég, ahol egy kiváló kiemeltügyfél-menedzser többet is kereshet, mint egy átlagos értékesítési vezető. Nemrég megkérdeztem egy ilyen embert, hogy miért dolgozik már hét éve ugyanannál a cégnél, hiszen az értékesítésben ez nem gyakori. A válasz: „én vagyok legjobb, és ezt rendesen meg is fizetik. Ugyan minek váltanék?”.
