A konzervatív újság budapesti tudósítója közel egyoldalas írásának alcímében megállapította, hogy „az eltűnt (titkosszolgálati) dossziék a politikusokkal szembeni nyomás eszközeiként szolgálnak”. A szerző szerint nem különösebben jelentős téma a kommunista múlttal való foglalkozás Magyarországon, ahol még jelenleg is öt titkosszolgálat létezik a szovjet birodalom idejéből.
A cikkíró szerint Demeter Ervin egykori titkosszolgálati miniszter nem ütközik meg azon, hogy öt olyan titkosszolgálat van még, amelynek gyökerei a kommunista időkig nyúlnak vissza, és ezeknél a beosztott munkatársak 30, a magasabb tisztséget viselő kádereknek pedig a 70 százaléka már a kommunista időkben is aktív volt. Ehelyett azt mondja, hogy a titkosszolgálatok ma már parlamenti ellenőrzés alatt állnak.
„Privatizálták” az aktákat
A Fidesznek nincsenek törvényhozói tervei a témával kapcsolatban – állapította meg a szerző, rámutatva, hogy a Fidesz kormányzati pozícióban semmit sem tett a titkosszolgálatok feloszlatásáért, és csak nagyon keveset a titkosszolgálati akták feldolgozása érdekében. A cikkíró idézte Ungváry Krisztián történészt, akinek az a meggyőződése, hogy a posztkommunista Magyarország teljes politikai elitjét titkosszolgálati munkatársak, azok segítői és szimpatizánsai zsarolják.
A tudósító felhívta a figyelmet arra, hogy a Stasi berlini székházával ellentétben 1989-ben nem ostromolták meg a (magyar) belügyminisztériumot, ami „nagystílű aktalopást” tett lehetővé. Demeter becslései szerint az akkori dossziék 65-70 százaléka veszett el. Ungváry viszont azt feltételezi, hogy nem megsemmisítették, hanem „privatizálták” ezeket az aktákat, azaz biztonságos helyekre vitték, hogy szükség szerint később elővegyék azokat. Hack Péter, a parlament alkotmányügyi bizottságának egykori elnöke elképzelhetőnek tartja, hogy az akták jelentős része a KGB utódszervezetének, az FSZB-nek a kezébe jutott.
Vontatottan halad a feldolgozás
A szerző szerint – Moszkva segítségével vagy anélkül, de – a magyar titkosszolgálatok ragyogóan kilábaltak a nehézségekből, egyedül a III/III-as ügyosztályt oszlatták fel. A tudósító szerint a történeti archívum gyakorlatilag tehetetlen a titkosszolgálatokkal szemben, mert ezek maguk döntik el, hogy átadják-e az aktákat, amelyekbe továbbra is csak maguk tekinthetnek bele. Varga László történész szerint Magyarországon alkotmánysértőek lennének a jelenlegi német szabályozások, amelyek az áldozatok védelmét teszik lehetővé.
A tudósító szerint döntően a viszonylag enyhe Kádár-rendszerrel és az ugyancsak enyhe 1989–90-es átmenettel áll összefüggésben, hogy Magyarországon vontatottan halad a múlt feldolgozása. Megszólaltatta Kenedi Jánost, aki szerint Magyarország a „puha” Kádár-kommunizmust „kemény” demokráciára cserélte. Kenedi a politikai elit egészét felelősnek tartja a visszás állapotokért, és Tartuffe-nek nevezi Orbánt. A régi elit zsarolja és kompromittálja Magyarországot, amely megmerevedett és lemondott a múlttal való szembenézésről – sajnálkozik Kenedi a cikk végén.
