A Mesélj, Anyukám! podcastműsor vendége volt Mihalik Enikő, akinek július közepén született meg az első gyereke. Nem sokkal utána mesélt arról, hogy könnyen meg tud hatódni az anyaság szépségeitől.
Most azonban egy teljesen más oldaláról mesélt, például az anyatejes táplálásról.
Alapjába véve nem vagyok az az utána olvasós, sem az előre ráparázós típus, most mégis próbáltam előre felkészülni, sokat beszélgettem tanácsadókkal is. Azt például tudtam, hogy aki szoptatni szeretne, az kemény munkára készüljön és egy nagy adag kitartás is kell hozzá, ezt maximálisan meg tudom erősíteni. A tanácsadással és a cikkekkel is az a problémám, hogy mindig azt emlegetik, hogy mit kellene helyesen csinálni. De ha nem megy, arra nem adnak tanácsot. És ettől bizony nagyon sokan érzik rosszul magukat.
Mint kiderült, még mindig potyognak a könnyei az anyaságtól, de mostanában már az idegességtől is.
Az éjszakák kegyetlenek tudnak lenni, amikor a baba mondjuk eltolja magát, nem akar szopizni, ő is sír, én is sírok, mert nem értem, hogy miért nem akar szopizni, és közben tudom, hogy miattunk a férjem sem tud aludni. Amennyire szeretem a kislányomat, és boldog vagyok, annyira nehéz is ez az egész. Az elmúlt hetekben nem volt még olyan nap, hogy ne sírtam volna el magam. Akár szoptatás közben is, otthon evés közben, a zuhany alatt, vagy a parkban, sétálás közben.
