Ha a Zsidónegyed szót halljuk, akkor a legtöbben fejében az elmúlt években bulinegyeddé vált belső-erzsébetvárosi utcák jutnak eszébe, pedig a mai főváros területén élt zsidók sosem koncentrálódtak erre a városrészre, sőt, Buda és Pest számos pontján tűntek fel. Elsőként egy évtizeddel a tatárjárás után, 1251-ben jelentek meg a mai Várnegyedben. A mai Szent György tér mentén megvalósult első imaház száz éven át maradt állva, a királyi palota növekedése azonban elsöpörte, így a zsidók a Várhegy túlsó végére, a mai Táncsics Mihály utca felső szakaszára költöztek, ahol a korábbinál jóval nagyobbra nőttek.
A Buda 1686-os visszafoglalásakor eltűnt közösség első, kisebb imaházát 1964-ben tárták fel – sőt, az három éve már nem csak múzeumként, de zsinagógaként is működik–, az utca túlsó oldalán épült, ugyanabban az évben felfedezett gótikus óriás azonban ma is a föld alatt nyugszik.
– derül ki a közösség elöljárója, Schulhof Izsák Budai krónika címmel megjelent emlékirataiból.
A Mátyás uralkodása alatt született épület feltárását nem csak az anyagi korlátok lehetetlenítették el, hiszen az Állami Egyházügyi Hivatal egyszerűen nem támogatta a tervet, így a Babits Mihály sétány közelében fekvő, romok felé nyitott ásatási gödröt 1965-ben homokkal és sóderrel betemették, Zolnay László régész, és munkatársa, Budai Aurél pedig betönfödémet helyezett rá, annak ellenére, hogy a XX. századi magyar zsidóság egyik legfontosabb alakja, a Rabbiképzőt vezető, de nyelvészként és irodalomtörténészként is jelentős Scheiber Sándor (1913-1985) amerikai szervezetektől tudott volna elengedő összeget biztosítani a munkák folytatásához.
A 26 méter hosszú, eredetileg nyolc méteres belmagasságú, óriási oszlopokkal kettéosztott templom újbóli láthatóvá tételére a rendszerváltás után másfél évtizeddel született meg az első álom: a 2004-es irányterveket előbb az Ássuk ki! – Civilek a Mátyás-kori Nagyzsinagóga feltárásáért nevű civil mozgalom és a Nemzetközi Schulhof Alapítvány 2008-as megszületése, majd 2012-ben a részletes feltárási és rekonstrukciós tervet előkészítő tanulmány követte.
Hosszú évek csendje után 2020 őszén végül újra megszületett a remény, hogy a nagyzsinagóga felszínre kerül.
November elején kiderült, hogy a födémet rövidesen megtisztítják a rákerült földtől, illetve megemelik, hogy felmérhessék az alatta lévő állapotokat, és megtervezzék az állagmegóvás és feltárás felé vezető következő lépéseket.
Az I. kerület által kézben tartott üres telken, illetve a résztulajdonukban lévő Zichy-palota alatti feltárásokról most a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) elnöke, Kirschner Péter mesélt a Budavári Önkormányzat lapjának, a Várnegyednek. A hosszú cikkből kiderül, hogy a kerület csak a legutóbbi önkormányzati választásokat követően hagyott fel a folyamatos elzárkózással, és állt készen a kommunikációra az ügyben.
A polgármesterré választott V. Naszályi Márta már 2019 decemberében, a Babits sétányon rendezett hanuka ünnepségen bejelentette, hogy egyértelműen támogatja a projektet, aminek köszönhetően az öt és fél évtized után végre elmozdult a holtpontról.
A lapnak a 2012-es tanulmányt jegyző építész, Bánszky Szabolcs mesélt a lehetőségekről. A Magyar Turisztikai Ügynökség által is támogatott projekt részletei egyelőre még kidolgozásra várnak, sőt, egyelőre még csak a tanulmány frissítése folyik, a tervező saját véleménye azonban nyilvánvalóan mérvadó ebben a kérdésben: Bánszky szerint teljes helyreállításról szó sem lehet – hiszen ehhez a sétány egy részének elbontására, illetve a szomszédos épületek visszabontására is szükség lenne, ez pedig nem csak kivitelezhetetlen, de egyenesen felesleges pusztítás –, az eredeti zsinagógából megmaradt részek azonban betekintésszerűen bemutathatók, sőt, akár arról is szó lehet, hogy
A tervező a jelenleg föld alatt rejtőző romok állapotáról is szót ejtett: kijelentete, hogy az 1964-ben feltárt maradványok viszonylag jó állapotban maradtak meg, a boltívek jó eséllyel rekonstruálhatók, a tűz pedig csak a faszerkezetes tetőszerkezetet pusztította el.
Idén elindulnak a tényleges munkák
A cikk szerint 2021 első negyedévében – tehát heteken belül – megszületik a megvalósíthatósági tanulmány, így rövidesen elindul az építési engedélyeztetési folyamat, és kezdetét veheti az ásatási szakasz, amit az önkormányzat saját keretéből végeztet el a Budapesti Történeti Múzeum felügyelete alatt. A leletmentést és -védelmet a BTM végzi majd, de előbb a mázsás betonlapok eltávolítására, majd a több tonnányi homok és sóder kitermelésére kerül sor:
Ezután veheti kezdetét a terület végleges képét meghatátozó tervezési munka, aminek során dönteni kell arról, hogy milyen formában lennének a legkönnyebben elérhetők a romok, figyelembe véve azt is, hogy az eredmény a környéken lakókat mindennapjaikban egyáltalán ne zavarja. Ebben a szakaszban a Budavári Önkormányzatnak a saját forráson kívül segítségre is szüksége lesz, hiszen a munkák anyagi vonzatának egy részét adakozásból, adományokból, illetve pályázati forrásokból szeretnék fedezni.
A szakemberek célja, hogy az érintett Táncsics Mihály utca 21-23. fái és cserjéi érintetlenek maradjanak, így nem fordulhat majd elő, hogy valamit csak azért vágnak ki, hogy ezáltal jobban elérjék a feltárni szándékozott területet.
