A hátrányos helyzetű térségekben azt látjuk, hogy vagy nem mozdul semmi, vagy minden sokkal rosszabb mint tíz-húsz éve. Őrületesen szakad szét a társadalom.
– mondta a Népszavának adott interjúban Bass László, amikor arról kérdezték, a válság mennyit rontot a szegények életén. A szegénységet kutató szociológus, aki civilben a Gyerekesély Egyesület alelnöke, beszélt arról is, hogy a gyermekszegénység ügyében nem lehet öt év múlva bepótolni azt, amit ma elmulasztunk. Mint mondta: „Ha egy csecsemő nem kap anyatejet, ötévesen már hiába adják neki, és ha az iskolás gyerek nem jut hozzá a megfelelő képzéshez, oktatáshoz, az egész élete félresiklik.”
Arra a felvetésre, hogy ilyen szintű társadalmi problémát megoldhatnak-e a civilek, így felelt:
Ez nem egyházi és civil méretű feladat lenne. Sok klassz kísérlet van, de mindegyik csak egy-két tucatnyi családon tud segíteni. A szegénység felszámolása, csökkentése egyértelmű kormányzati felelősség.
A gazdasági növekedésnek köszönhető esetleges kilábalásról, javulásról azt mondta: „Elterjedt nézet, hogy ha szárnyal a gazdaság, akkor ennek a hatásai majd lecsorognak az alsó társadalmi rétegekbe is, és csökken a szegények aránya, de ez nem történt meg. Évekig javult a foglalkoztatás, de pont ebből az iskolázatlan, elzárt kis falvakban élő csoportból nagyon kevesen tudtak elhelyezkedni olyan jól fizető helyeken, mint az Audi vagy a Mercedes. A járvány miatt viszont őket küldték el először mindenhonnan, a hátrányuk tehát nem csökken, hanem erősödik és ez ellen a kormány semmit nem tesz.”
Arra, hogy lesz-e, lehet-e olyan hosszútávú stratégia, aminek végrehajtása segíthet, így válaszolt: „Nem hiszek benne, mert egyik oldalnak sem igazán fontos ez. A különbség csak annyi, hogy a jobboldal ideológiákra hivatkozva cinikusan nem dolgoz ki ilyen tervet, a baloldal meg a kezét tördelve nem tette meg. Mindkét oldal egyik napról a másikra gondolkodik, ez felzabálja a jövőnket. (…) Lehet, hogy naivan hangzik, de ma a szegények érdekében csak erkölcsi alapon képzelhetők el lépések. Csak abban bízhatunk, hogy eljön a pillanat, amikor a politikusaink már nem tudnak belenézni a tükörbe.”
