A francia Ubisoft által kiadott, és a kanadai Ubisoft Quebec fejlesztette Immortals – Fenyx Rising a görög mitológiát veszi alapul a világépítéshez: a sztori szerint a Zeusz által bebörtönzött szörny, Tüphón kiszabadul fogságából, és bosszút áll az Olümposzi isteneken: megfosztja őket a személyiségük lényegétől és a képességeiktől. Zeusznak sikerül meglépnie a bosszú elől, és Prométheusz segítségét kéri, hogy legyőzhesse Gaia és Tartarosz ivadékát. A kiláncolt titán ugyanakkor alkut ajánl a mindenség királyának: ha talál egy halandót, aki képes legyőzni Tüphónt, akkor visszanyerni a szabadságát. Ha viszont nem, akkor ő maga segít Zeusznak.
Talán mondani sem kell, hogy a Tüphón ellen induló halandó az általunk kreált karakter, Fenyx, aki hajótöröttként érkezik az Immortals helyszínéül szolgáló, több régióra osztott szigetre. Feladatunk, hogy az isteneket felszabadítva, és számos egyéb küldetést megoldva annyira megerősödjünk, hogy leszámolhassunk a lávaképű szörnnyel. Mindez elég komolyan hangzik, a megvalósítás viszont a kihívások ellenére is könnyed. Az amúgy csodás látvány a rajzfilmeket idézi, a játékot körbelengi a jó értelemben túltolt komikus hangulat, amire azt teszi fel a koronát, hogy a kalandjainkat Prométheusz narrálja, lényegében Zeusznak meséli a sztorinkat, kettejük társalgása pedig tele van jófajta poénokkal, ráadásul nemcsak a görög mitológiát illetően.
Jótól lopni nem bűn
Ami a játékmenetet illeti, az alkotók le se tagadhatnák, hogy a The Legend of Zelda: Breath of the Wild volt a követendő példa, mindezt viszont nem rónám fel negatívumként. Egyrészt a Nintendo-exkluzív program rengeteg játékosnak kimaradt, másrészt nem először fordul elő a játéktörténelemben, hogy egy stúdió a saját képére formálja egy másik csapat jól működő koncepcióját. A Ubisoft Quebec nem csak lemásolta a Zeldát, hiszen a kanadaiak játékában jóval nagyobb szerep jut a történetnek és a küldetéseknek, illetve találkozhatunk olyan játékelemekkel is, amik más Ubisoft programokból (például Assassin’s Creed-széria) lehetnek ismerősek.
A lényeg amúgy a következő: a kezdet kezdetén van egy nem különösebben tápos karakterünk, aki villámgyorsan fegyverekre tesz szert (kard, alabárd, íj), továbbá szárnyak nőnek a hátára. A történet során ezek egyrészt fejleszthetők, illetve újabb és újabb aktív és passzív képességek nyithatók meg Fenyx számára. Emellett fontos szerep jut a gyűjtögethető, mindenféle bónuszokat biztosító különböző felszereléseknek, csapódhat mellénk segítőnek egy szárnyas lény, illetve mindenféle hátasokat is szerezhetünk a vidék gyorsabb bebarangolásához.
A ránk váró világ szabadon bejárható, bár az egyes, külcsínre és hangulatban eltérő területeket érdemes a fejlődésünkkel párhuzamosan felfedezni. Figyelni kell továbbá arra is, hogy ne csak a történet által ránk ruházott feladatok nyomában loholjunk, ugyanis a játéktér tele van felfedeznivaló helyekkel és titkokkal, begyűjtendő extrákkal, amik nélkülözhetetlenek a fejlődéshez, és ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjunk szólni a különböző kihívásokhoz.
Kalandozásaink során természetesen fontos szerep jut a harcnak, mitológiai lények és szereplők egész sora állja majd az utunkat, az Immortals ugyanakkor nemcsak a reflexeinket, de az agytekervényeinket is folyamatosan dolgoztatja – akár csak a Breath of the Wild. A világot járva rendszeresen találhatunk portálokat, amik egy másik síkra vezetnek: ezen helyeken értékes felszerelések, a küldetések tárgyai, illetve a fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen villámok várják, hogy begyűjtsük őket, a megszerzésükhöz viszont logikai feladványokat kell megoldani. Ezek kezdetben elég egyszerűek, de a történet előrehaladtával egyre fifikásabb fejtörők várnak ránk, amiknek a megoldásai sokszor csak hosszas próbálkozások után válnak világossá.
Visz magával a hangulat
A játékmechanikai megoldások pár órát követően ugyan ismétlődővé válnak (mint a legtöbb nyílt világú program esetében), de a változatos helyszínek, az istenek jól eltalált karakterei, a fokozatosan megnyíló tulajdonságok, és a cselekményt rendre kommentáló Zeusz és Prométheusz olyan hangulatot kölcsönöznek a programnak, amik viszik előre a játékost.
Pozitívum továbbá, hogy kezdetben ugyan könnyűnek tűnik a Tüphón legyőzése felé vezető „hadjáratunk”, de a fejlesztők jó érzékkel adagolják a kihívásokat. Amikor már megismertük az alapokat, a több szinten zajló fejlődést, és magabiztosan irányítjuk a hősünket, akkor megjelennek az olyan küldetések és legendás lények/szörnyek is, akiket már csak rákészüléssel, taktikával és a megfelelő felszerelés kiválasztásával lehet legyőzni.
Az Immortals tényleg nem váltja meg a világot, újdonságokat és forradalmi megoldásokat nem nagyon tartalmaz, de amit kapunk, az olyan jól össze van rakva és csiszolva, hogy igazi felüdülés elmerülni a görög mitológiát humoros köntösben tálaló játékban.
Első blikkre nem vártam sokat a programtól, de a jópofa atmoszféra és a játékmenet azonnal beszippantott, és nem túlzás, hogy a Fenyx az idei év egyik legkellemesebb meglepetésének bizonyult számomra. Aki szívesen elmerülne egy nyitott világban, de valamivel könnyedebb és mókásabb játékra vágyik, mint az Assassin’s Creed Valhalla, annak ez a program ideális választás lehet, főleg most, hogy jönnek az ünnepek és ezzel együtt – remélhetőleg – a tetemes szabadidő, amit a jelenlegi helyzetben úgyis főleg otthon kell tölteni.
Az Immortals: Fenyx Rising 2020. december 3-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Xbox One és Xbox Series konzolokra, Nintendo Switchre, illetve elérhető a Google Stadia kínálatában is.
