Betöltené ezt az oldalt a sok nulla, ha forintban szeretnénk kifejezni az utóbbi egy évben a világ pénzpiacain keletkezett veszteséget. A legalábbis ezermilliárd dollárokban mérhető mínuszok alapja – bárhogy is finomítjuk – az emberi mohóság és kapzsiság volt, a bábeli tornyot építő Homo sapiens elgondolása, hogy ésszel minden racionalizálható, kiszámítható, megoldható. Így gondolta az a néhány bróker is, akik 1994-ben megalapították a Long Term Capital Management nevű befektetési bankot. A neves tőzsdegurukat, matematikusokat és két Nobel-díjas közgazdászt (na vajon mennyit ér egy díj?) is a soraiban tudható cég a Wall Street irigyelt, majd közutált szereplőjévé vált, s nevével ellentétben épp shortoláson, vagyis a nem birtokolt papírok eladásán keresztül kívánt milliárdokat keresni. Az üzlet kezdetben jól is ment, minden egyes befektetett dollár egy év alatt majdnem ötöt ért, amikor számos tényező – köztük az orosz pénzügyi-kötvénypiaci válság – következtében összeomlott a tudományos alapossággal kidolgozott elméleti rendszer, s egy befektetett dollár értéke 25 centre zuhant, mintegy 1000 milliárd dolláros űrt hagyva a világ pénzügyi piacain. Mondani sem kell, hogy a Long Term nem saját, hanem befektetői és hitelpénzeket tett kockára és „játszott el”. Roger Lowenstein munkája fantasztikusan alapos, izgalmas, közérthető, számos érintett és külső tanácsadó elmondásán, véleményén alapul. Legfontosabb tanulsága, hogy az ember nem tanul saját hibájából, hiszen a mai tornádó előszele már akkor érezhető, oka pedig tudható volt.
Roger Lowenstein: Tűzsdeguruk tündöklése és bukása Alinea Kiadó, 2007
Értékrejtést és értékteremtést egyaránt hoz a Tiborcz István kezébe került Gellért Szálló felújítása
A tulajdonos BDPST beavatta lapunkat a részletekbe.
