Érdekes dologra bukkantak nemrég a Gaia űrtávcső 2016-os adatai között: egy távoli csillag egyszer csak elhalványult, majd gyorsan újra fényessé vált, pár héttel később pedig megismételte ezt a folyamatot. Arra már négy évvel ezelőtt is rájöttek, hogy ez valószínűleg azért van, mert valamilyen eddig ismeretlen objektum elhaladt előtte, de a Varsói Egyetem kutatóinak most sikerült is megállapítaniuk, hogy pontosan miről volt szó:
A fényesedés és elhalványodás azért történt, mert a bináris csillag gravitációja, amikor elhaladt az Európai Űrügynökség űrtávcsöve és a megfigyelt csillag között, meghajlította a téridő anyagát, ezért az elvonulás során felnagyította a csillag fényét a távcső számára – írja a Science Alert.
A jelenséget, amit azóta a Gaia16aye névre kereszteltek, a csillagászatban gravitációs mikrolencse-hatásnak hívják: ez a gravitációs lencsék egy speciális esete, amikor a távoli fényforrás (csillag) előtt elhaladó, sötét égitest rövid időre fókuszálja (felerősíti) a fényforrás fényét. A jelenség számos olyan égitest felfedezésében segíthet, melyek túl halványak ahhoz, hogy egyéb, közvetlen módszerekkel észlelni lehessen őket (barna törpék, fekete lyukak).
A Gaia16aye a 2MASS19400112+3007533 bináris csillagrendszer felfedezését tette lehetővé, amely két vörös törpéből áll, egyikük a Napunk tömegének 57 százaléka, a másikuk pedig 36 százaléka. A közös gravitációs középpontjukat 2,88 földi év alatt kerülik meg.
A kutatók remélik, hogy a módszer segíthet majd felfedezni olyan csillagtömegű fekete lyukakat, amelyek eddig rejtve maradtak az űrtávcsövek elől.
Főkép illusztráció: NASA
