A Csillagok között egyik legizgalmasabb jelenete, mikor a Matthew McConaughey által alakított Joseph Cooper a Gargantua nevű fekete lyukba hullik. Sci-fi alkotásról lévén szó, ami ezt követően történik, az a fantázia szüleménye, a tudomány jelenlegi állása szerint mégis hasonlíthat a valóságra.
Mai ismereteink szerint a fekete lyukak a világegyetem legsűrűbb objektumai, olyan égitestek, amelyekben a hatalmas gravitáció kifejezetten kis régióba tömörül. Az óriási tömegvonzás miatt a fekete lyuk sorra nyeli el a környező anyagot, az objektumból még a fény sem tud kilépni.
Sokan úgy képzelik el, hogy egy fekete lyukhoz érve az elképesztő erők szétnyomnák vagy széttépnék a testet, a valóság viszont ennél is extrémebb.
Egy fekete lyukban a fizika általunk ismert törvényei nem élnek, a szélsőséges gravitáció miatt a téridő meghajlik. A fekete lyuk határát eseményhorizontnak nevezik, erről nemrég sikerült felvételt készíteni. Ettől a peremtől kezdve minél beljebb jutunk az objektumban, annál jobban görbül a téridő.
A fekete lyuk felé zuhanó ember a külső szemlélő számára hol összezsugorodna, hol kitágulna, és lassítva haladna. Az eseményhorizonthoz érve aztán megmerevedne, majd elemésztené a forróság.
Az eseményhorizonton túl az idő és a tér szerepe megcserélődik, a fekete lyukból az ember nem képes szabadon kilépni, az időben viszont kedve szerint utazhat.
Az ember a fizika ismert törvényei alapján tehát egyik formájában megsemmisülne, az eseményhorizonton túl viszont korábbi önmagának másolata fennmaradhatna. Mindez Einstein relativitáselméletének tudható be: a fekete lyukon kívülről és belülről teljesen más tapasztalható.
Fontos kiemelni, hogy mindez a tudomány mai ismeretei alapján feltételezhető. Egyelőre nem sikerült belülről megvizsgálni egy fekete lyukat, és úgy tűnik, hogy felesleges is lenne, hiszen az eseményhorizontból nem tudna kilépni az összegyűjtött információ.
Kiemelt kép: iStock