A pécsi ellenzék vasárnap éjszakai és hétfő reggeli állapota a fellélegzés és az eufória. Kis Moszkva hazatért a baloldalra, mostantól minden más lesz.
Az önkormányzati választás az egész országban jelentős változásokat okoz majd, ennek a csúcspontja nyilvánvalóan Budapest lesz, ahol nemcsak Karácsony Gergely vitte el kisebb meglepetésre a főpolgármesteri posztot, hanem olyan kevesek által várt győzelmek is születtek, mint Pikó Andrásé a VIII. kerületben, vagy az újpesti politikai újonc Déri Tibor győzelme Wintermantel Zsolt ellen. A vidék nagyvárosai azonban nem kevésbé fontosak Budapestnél: ahogy Oroszországban is esélytelen bármilyen politikai változás addig, amíg Novoszibirszkben nem érdekli az embereket a hatalom, addig Magyarországon sem lesz új kormány Pécs, Szeged, Miskolc vagy éppen Debrecen nélkül. És előbbi háromban most igen könnyedén győzött az ellenzék.
Levegőhiány
A pécsi választásnak sok tanulsága van, de a legfontosabb kívülről nehezen látható. A fővárosban sokan tapasztalják azt, hogy a kiépült és megérett Nemzeti Együttműködés Rendszere mennyire torz és elnyomó viszonyokat hozott létre az értelmiségben és a gazdaságban. De ez meg sem közelíti azt, ami mindeközben a vidéki Magyarországon történt.
Amíg Budapest gazdasága lehetővé teszi azt, hogy a politika kegyét elvesztettek legalább a privát szektorban boldoguljanak, addig ez a vidéki városokban sokszor nem volt lehetséges. Ebben persze benne van az is, hogy Magyarországon nem működik, és soha nem működött igazán a szabadpiaci kapitalizmus. Egy olyan országban, ahol a gazdaság legalább fele direkten függ az állam (és a kormány) akaratától, nem létezhet tiszta piaci verseny, vagy a vállalkozás igazi szabadsága.
Ez Pécsre is igaz, ahol az elmúlt tíz év a politikát távolságtartással viselő függetlenek, vagy a Fidesszel ellentétes oldalra húzók számára kellemetlen hűbéri rendszert jelentett, amelyben nem jutottak semmilyen szerephez. A függetlenül, vagy a hatalommal szemben gondolkodóknak gyakran egyáltalán nem jutott munka és feladat, vagy ha igen, akkor óvatos csöndben illett azt csinálni, hogy ne keltsék fel a hatalmasok figyelmét. Nyilván nem Pécs volt ebből a szempontból a legkeményebb hely az országban, már csak azért sem, mert a város valahogy tíz év alatt sem volt képes rendes kormánypárti kádereket kinevelni. De így is létezett Pécsen fideszes gazdasági hatalom, amely leginkább Bánki Erikhez, a parlament gazdasági bizottságának elnökéhez köthető.
Meglepetések
Az önkormányzati választás nem egészen úgy zajlott, ahogy vártuk. Eredetileg arra számítottunk, hogy a város nyugati felét elviszi az ellenzék, de keleten erős marad a Fidesz, a végső meccs pedig a belvárosban dől el. Nem ez történt. Olyan keleti városrészekben is győzött az ellenzék, amelyek bevehetetlennek tűntek, miközben a Fidesz csak egyetlen keleti körzetet és a belváros egy részét nyerte meg. Ez komoly változást jelez.
Téves lenne azt gondolni, hogy az önkormányzati választás eredménye egyszerűen leírható. Benne volt természetesen az is, ami az EP-választáson sikert hozott: az üzenet és a munka, ahogy a Fidesszel szembeni protestszavazás és a Borkai-ügy is. De önmagában egyik sem okozott volna ilyen földcsuszamlásszerű változást. Együtt kellettek hozzá, és végül egy ezeknél is fontosabb dolog: az a típusú hatalom, amely Magyarországon kiépült, logikáját tekintve is zéró összegűen működik. Ha valaki nyer, valaki más veszít.
Tíz évnyi Fidesz-uralom után jutott el az ország oda, hogy a Fidesz jó néhány városban megfelelő mennyiségű gazdasági szereplőt, egyszerű választópolgárt és értelmiségit haragított magára ahhoz, hogy hajlandóak legyenek tenni a változásért. Ami adott esetben azt jelentette, hogy pénzt toltak az ellenzéki jelöltek kampányába, máskor azt, hogy információt adtak nekik.
Kihívások
A közös ellenzéki csapat pécsi eredményváróján nemcsak azért lehetett elválasztva a sajtó az ünneplő jelöltektől, mert ezt a trükköt lesték el a Fidesztől, hanem azért is, mert nem mindenki szerette volna, ha az egész város számára kiderül, kik voltak jelen az eseményen. Ebből pedig sok mindenre következtethetünk a következő évek harcaiból.
Péterffy Attila szinte tökéletes jelölt volt az ellenzék számára Pécsen. Egy helyi, racionális, már-már technokrata mérnök, aki pártokon kívül áll, másrészt semmi nem kényszeríti rá egzisztenciálisan, hogy a hatalomban maradjon. De nem mindenki ilyen, aki mögötte áll, és ebből adódhatnak a következő öt év komoly csatái.
Egyrészt a logika azt diktálja, hogy a pártok ráébrednek, nincs olyan, hogy Ellenzék. A választás idejére kénytelen létrejönni, mert ez volt az a technikai megoldás, amellyel meg lehetett verni a Fideszt. De az Ellenzéken belül több különböző, identitásában, elképzeléseiben és a hatalomhoz való hozzáállásában is élesen elkülönülő párt van, amelyek saját arculatot fognak építeni, ezek pedig egyre keményebben el fognak válni egymástól. Ennek ellenére együtt fognak elindulni, mert ez az egyetlen módszer a jobboldali erőtér legyőzésére, de ne gondoljuk, hogy a városi közgyűlésekben egyszerű lesz a munka.
Az új pécsi vezetés legnagyobb kérdése ez: képes lesz-e egy független jelölt féken tartani az egyéni gazdasági és politikai ambíciókat, és megakadályozni, hogy adott esetben pontosan azzal a logikával folytassák a munkát, ahogy a Fidesz abbahagyta? Ahogy a választásnál, úgy a következményeknél is érdemes Pécsre figyelni: ha itt nem sikerül, talán sehol nem fog.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu