Pécsen működik független újság. Ez az állítás akár természetes is lehetne, de miután a Fidesz a hatalmon töltött tíz éve alatt szinte folyamatos harcot vívott a sajtó azon részével, amelyre nem tudott befolyást gyakorolni, mégis meglepő. Budapestről ezt nehéz látni, de hiába van Magyarországon több, százezres város, hiába lenne igénye a helyi sajtóra, alig vannak már vidéki központú és fókuszú újságok.
A Szabad Pécs éppen Fidesz független sajtóhoz való kibékíthetetlen viszonya miatt jött létre: a Dunántúli Napló fideszes átvétele után három újságíró tett egy kísérletet arra, hogy lehet-e egy nagyobb magyar vidéki városban szabad újságot csinálni.
Babos Attilával, Nimmerfroh Ferenccel és Gűth Ervinnel először arról beszélgettünk, hogy vajon az ország egyik kulturális központjának tartott Pécs valóban kulturáltabb város-e az átlagosnál, vagy ez egyike a sikeres politikai termékeknek az elmúlt évtizedekből. Pécs ugyanis a XX. század második felétől alapvetően iparvárosként működött. A gazdaság nagy részét a könnyűipar és a bányászat uralta le, és a város is ekkor nőtt eddig a legnagyobbra, a hetvenezres polgárvárosba majdnem százezer vendégmunkás és bevándorló érkezett az ország távolabbi részeiből, például Borsodból.
Szerintem az ipar csak egy kiegészítő tevékenység volt. De itt volt az első egyetem, ami működött valameddig, és ugyan volt utána egy kis szünet, de ez mindig egy egyetemi város volt. Azt is érdemes megnézni, hogy a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években hogyan alakult a pécsi underground a képzőművészetektől a fotósokon át a balettig és a színházig. Mindez nem a bányászváros imidzsét erősíti, hanem az egyetemi városét. Az a legnagyobb tragédia, hogy a kilencvenes évek közepén, ahogy fokozatosan elvesztettük a bányászváros jelleget, sajnos ez a kulturális város dolog is kezdett elhalni. Még Toller László alatt is kétévente volt biennálé, és az sincs már.
– mondja Babos Attila.
Gűth Ervin szerint mindazonáltal erős állítás, hogy Toller ötlete lett volna az egész Európa Kulturális Fővárosa-projekt, ami ennyire erősen megtartotta Pécsben a kulturális központ mítoszt. Szerinte inkább arról szólt ez, hogyan tudott a hatalom rárepülni egy civil kezdeményezésre, és átvenni azt. Persze Toller (aki 1998 és 2006 között volt Pécs polgármestere) megláthatta a piaci lehetőséget is, ugyanakkor víziót is tudott adni a városnak.
Az EKF programról soha senki nem fogja megerősíteni, hogy Toller verte ki a kormánynál. Ennek az egyik oka nyilván az volt, hogy lehetett belőle lopni, a másik az, hogy minden ilyen siker politikai siker. A harmadik pedig, amit ne tagadjunk el tőle, hogy minden hibája ellenére ő szerette Pécset és jót akart a városnak. De Toller idején az EKF-től függetlenül jól működtek ezek az intézmények
– teszi hozzá Babos.
És hogy mi annak az alapja, hogy az EKF-nek kívül is erős volt a kulturális élet Pécsen? Nimmerfroh szerint egyszerű a válasz.
Itt van egy nagy egyetem. Gyakorlatilag az EKF is erre épített. Aki az EKF-pályázatot írta, Takáts József, egy egyetemi ember. Az EKF-pályázat semmilyen módon nem választható el az egyetemtől. Pécs kulturáltsága a pécsi egyetemtől sem elválasztható. Zárójelben, nekem van egy elméletem, hogy Pécs általában jól jött ki a nagy történelmi kataklizmákból. Az egyetemet Trianonnak köszönhetjük, hiszen a pozsonyi egyetem költözött ide. A második világháború után jött az erőszakos iparosítás, amiből szintén jól jött ki, hiszen ekkor lett nagyváros. A török kor pedig olyan nyomot hagyott építészetileg, aminek hatása a mai napig meghatározó a városképre.
Kérdés, hogy a Fidesz kataklizmája mit fog hozni Pécsnek egyszer, teszi hozzá Nimmerfroh. Az utóbbi hetekben egyébként szórakoztató pillanatokat hozott, ott volt például a felavatott Pécs-felirat, amelyet egy nap után el kellett vinni, mert valakinek beleszorult a feje, a városvezetés pedig nem gondolt arra, hogy a szelfizők hozzá is fognak érni a betűkhöz, nem csak udvarias távolságtartással fényképezkednek vele.
Valamiért ezek a pécsi balfaszságok jobban a kirakatban vannak.
– mondja Nimmerfroh, aki szerint ebben az is benne van, hogy Pécsen van sajtó, amelyik megírja a történeteket, és az is, hogy alapvetően többet várnak az emberek Pécstől.
Meg van ez a nagyon súlyos pécsi önhittség. Ez a tükézés egyébként nekem nagyon nem tetszik, jó, lehet, hogy azért, mert nem vagyok tüke. Van egy egészségtelen kivagyiság sokakban, és amit a Halott Pénz, a Punnany meg mások is nyomatnak, hogy mindig hangsúlyozni kell, hogy mi pécsiek vagyunk, az sem jó
– mondja Nimmerfroh.
A tükézés egy egészen különleges dolog Magyarországon, talán sehol nincs annyira speciális lokálpatriotizmus, mint Pécsen. A tüke szó a szőlőtőkére utal, és arra, hogy régen az számított valódi pécsinek, akinek földje volt a Mecsek oldalában, és több generáció óta a városban élt. Mindenki más „gyüttment”. Van egy erőteljes pécsi vonal, amely máig ezzel a részben kirekesztő, részben rendkívül büszke patriotizmussal áll a világ felé. Korábban írtunk arról, hogy ez akár a polgármesterválasztás eredményét is befolyásolhatja majd.
De közben van egy határozott kettősség, mert ez egy nagyon befogadó város is, teszi hozzá Babos.
Nyitott, liberális, elfogadó. Van egy elméletem arról, hogy Orbán Viktor miért nem szereti Pécset: mert nem érti. Ha van még Magyarországon egy város Budapesten kívül, amit nem ért, az Pécs. Ő egy falusi gyerek, amire büszke is, annak minden szépségével. Meg a sokszor már közhelyes és túlzó negatívumaival együtt is, ami másfajta kirekesztés, mint ami Pécsen van a tükézéssel és az elszlömösödött perifériás városrészekkel.
Pedig lenne, aki megértse helyette. Az utóbbi évtizedben Pécs elsősorban a zeneexport miatt került fel az kulturális térképre, pedig a politikai és közéleti exportja ugyanilyen erős. Ahhoz képest, hogy a jobb és a baloldalon mekkora káderhiány van a városban, Pécs kifejezetten sok közéleti szereplőt nevelt ki. Volt olyan időszak, amikor egyszerre két országos párt elnöke is pécsi volt. Keresztes Lóránt, Tóth Bertalan, Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila, Havasi Bertalan, és a miniszterelnök környezetéből sokan másik is kötődnek valamilyen módon Pécshez.
Hiába maradt meg azonban a kreatív közegből a képzőművészet és az újságírás is a zene mellett, a közéleti kontraszelekció egyre erősebb.
A nyár egyik balhéja volt, hogy itt volt egy kifejezetten értékes kiállítás, hetven Munkácsy-képpel, és augusztusban kiderült, hogy 32 fokban állnak benn a képek. Ájuldoznak a látogatók, és a szakirodalomban is mindenhol elmondják, hogy a Munkácsy-képeket 12 fokban kellene tárolni, vitrinben. Aztán amikor megkérdezzük őket, mindhárom vezető azt mondja, hogy nincs probléma a 32 fokkal. Két nappal később persze vesznek 16 mobilklímát, mert abban a galériában elromlott a klíma. Ez így nem a kultúra városa. Beszéltünk muzeológusokkal, akik mind azt mondták, hogy egy ilyen galériában komoly klímának kell lennie. Ez nevetséges, és sokkal jobban rávilágít az alkalmatlanságukra, mint a Pécs-felirat. Ha az emberek lojalitás alapján kerülnek pozícióba, abba kódolva van a balfaszság.
Kiemelt kép: A szerző felvétele
