A hét legfontosabb eseménye a brit Legfelsőbb Bíróság döntése volt a parlament feloszlatásával kapcsolatban. A Boris Johnson által II. Erzsébet királynőnél kezdeményezett feloszlatás az indoklás szerint azért volt törvénytelen, mert minden ok nélkül akadályozta a törvényhozási folyamatot. Johnson úgy reagált az ítéletre, hogy igazságtalannak tartja, de elfogadja, ennek megfelelően a parlament másnap, két hét szünet után újra összeült.
Elemzők szerint így nincs más lehetősége a miniszterelnöknek céljai elérésére, minthogy kierőszakoljon egy előre hozott választást. Ám ez is nagy kockázat lehet, hiszen ha a parlamenten még valahogy át is menne az erről szóló indítvány (egyelőre nem így áll a helyzet), semmi garancia nincs arra, hogy Johnson vissza tudja szerezni nemrég elvesztett parlamenti többségét. Emlékezzünk vissza, hogy 2017-ben elődje, Theresa May is abban a reményben írt ki előre hozott választást, hogy az javítja parlamenti helyzetét, de a várt eredménnyel szemben a Konzervatív Párt meggyengült az alsóházban, és koalícióra kényszerült egy északír unionista párttal.
Johnson ráadásul rögtön a bírósági döntés után vérig sértette az ellenzéket. Azt találta mondani, hogy a 2016-ban szélsőjobbos merénylet áldozatává vált Jo Cox néhai munkáspárti képviselő emléke előtt az lenne a legszebb tisztelgés, ha végrehajtanák a népszavazáson hozott döntést, vagyis a brexitet.
A munkáspárt vezetőjének, Jeremy Corbynnak ismét alkalma adódott volna arra, hogy a brexit alapjait fúrja meg, a párt ugyanis a héten tartotta éves konferenciáját. Álláspontjának lényege viszont ugyanaz, mint Johnsoné: előre hozott választásokat kell tartani. Egy magas rangú párttisztviselő, Matthew Pennycock meg is elégelte, hogy Corbyn nem hajlandó a brexit ellen kampányolni, és lemondott árnyékminiszteri posztjáról, hogy a jövőben egy újabb, a brit EU-tagságról szóló népszavazás mellett kampányolhasson.
Corbyn álláspontját leginkább azzal lehet magyarázni, hogy nézetei inkább a hetvenes-nyolcvanas évek brit baloldaliságának a termékei, mint a mostani globalista-liberális irányvonalaié. Márpedig egy időben a brit baloldal euroszkeptikus politikát folytatott, ám ezzel a hozzáállással fennáll a veszély, hogy a Labour nehezen tudja megkülönböztetni magát a konzervatívoktól, legfeljebb annyiban, hogy az álláspontja még homályosabb.
Mint ismert, Johnson ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Királyságnak október 31-én ki kell lépnie az Európai Unióból, a londoni parlament viszont szeptember elfogadta azt az ellenzéki kezdeményezést, amely megtiltja a megállapodás nélküli brexitet. A jogszabály előírja, hogy ha október 19-ig, vagyis a következő uniós csúcs végéig nincs elfogadott brexit-megállapodás, Johnsonnak kezdeményeznie kell a kilépés elhalasztását újabb három hónappal. A miniszterelnök viszont többször kinyilvánította, hogy erre nem hajlandó.
A törvény elfogadása óta Johnson kétszer is kezdeményezte az előrehozott választások kiírását, ehhez azonban a képviselők kétharmados többsége kell, és ez egyik indítvány szavazásán sem volt meg. A Munkáspárt álláspontja szerint a választást ugyanis csak azután lehet megtartani, hogy a no deal brexit veszélye lekerült a napirendről, azaz ha London kéri a kilépési határidő elhalasztását, és az EU ehhez hozzá is járul. A figyelem most tehát visszafordul a brit parlamentre, ahol folytatódtak a heves szócsaták Johnson és Corbyn között.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönő elnöke pénteken azt nyilatkozta, a megegyezés nélküli kilépés minden következménye kizárólag a briteket fogja terhelni, és habár az EU elvileg benne lenne a brexit végleges felmondásában, a további halogatást nem tűri. De ez az opció a brit parlamentben is egyre kevésbé népszerű, úgyhogy könnyen lehet, hogy az október 31-i határidő lesz a végső.
Kiemelt kép: Simon Dawson/Bloomberg via Getty Images
