Ted
Ugye milyen jó lenne, ha a gyerekkori játékmackónk igazi társunk, beszélő-érző barátunk lehetett volna? Johnnal ez a csoda esik meg, aminek azért is örül, mert egy barátja sincs. Aztán a kis Johnnyból fess, felnőtt John lesz, pontosabban egy ivarérett, de meglehetősen infantilis valaki. Legnagyobb spanja szintén túllépett már a micimackós allűrökön, tolja a spanglit, csajozik, sörözik, és neki van a legnagyobb vakerja egész Bostonban – Ted a legnagyobb mackóarc. A két haver remekül elvan, de John barátnője egyre türelmetlenebb – neki már egy férfire, sőt egy férjre lenne szüksége.Seth McFerlane, a Family Guy megteremtője remekül igazította csípős humorát, csipkelődős, azaz aljasul cikizős beszólásait a mozifilmes keretek közé (Rowan Atkinsonnak Mr. Beannel ez hányszor nem sikerült!), és most kivételesen a film magyarítása is jó lett, szóval aki beül erre a (egyébként nem csak idétlen és infantilis) filmre, darabokra fog esni a hasi izmok erős, ritmikus mozgásától. És végre valaki, aki nem a gusztustalan és alpári képsorokban látja a vígjáték jövőjét (bár nem mondom, hogy ezeknek nincs híján a film).
Csingiling – A szárnyak titka
Ez már a negyedik Csingiling-film itthon, a Pán Péter mese egyik tündéralakja kapott önálló mesét (ezt nevezik ugyebár spin-offnak), és ha egy üzlet beindul… A hőségriadó kellős közepén optikai megoldásnak tökéletesnek tánik a film, mivel a téli erdőben játszódik. Amúgy az történik, hogy egy kissé túlédesített tündérke köré kissé túlédesített (hó)világot épített a Disney, semmi kockázat, semmi meglepetés, a tündérek jönnek felfedeznek, varázslat, bűbáj, rosszak és jók, el lehet ütni a családdal a szeptemberi iskolakezdésig tartó végeláthatatlannak tűnő időből másfél órát.
Szerelem a hatodikon
Ugyan, ki ne szeretne néha elhinni valami nagy hazugságot? Nyáron ezt sokan különböző romantikus filmekkel szokták megvalósítani, és ez a kis falatnyi darab is megfelel erre a célra. A 60-as évek Párizsában a nagypolgárok átállnak a breton asszonyok helyett a spanyolokra – mármint a házvezetőnők tekintetében. A Joubert családhoz is érkezik egy, sőt a háztömb minden lakásába is egy-egy. A komfort nélküli, padláslakásokban élő nők vidámak, életerősek, frissek, spanyolosak, ami Jean-Louis-nak is szemet szúr. Lehetséges, hogy a szabadság kis komfort nélküli garzonokban székel havi 400 frankos fizetésecskével? (Ami azt illeti, én inkább az Édes Anna-verziónak hiszek, de rendben, hazudjunk most valami szépet.)
Államérdekből
Még egy franca film a politika, a politikusok világáról – zavarba ejtően széteső, az életet imitáló, alkotás, melyben megelevenednek a hatalomvágyó férfiak erotikus álmai éppúgy, mint a legdurvább buszbaleset vagy autós borulás képei – és nehéz eldönteni, hogy ezek, vagy a láthatatlan polipkarokként tekergőző politikai-hatalmi játszmák érzete-atmoszférája a hátborzongatóbb. Olivier Gourmet a főszerepben hatalmasat alakít (őt inkább kispolgári vagy proletár apaként szoktuk látni a Dardenne-fivérek filmjeiben, nem pedig közlekedési miniszterként), de Pierre Schöller filmjéhez kell ám türelem és elhivatottság, és ezt nemcsak a 115 perces hossz miatt mondom.
