Nem látszik biztos befektetésnek a technológiai lufi szétpukkadását követő első „nagy” részvénykibocsátás, legalábbis ezt állítják a neves elemzők Amerika-szerte. Annak ellenére mondják ezt, hogy a Google részvényjegyzése egyáltalán nem hasonlít a kilencvenes évek techno-boomjának katasztrófába torkolló kibocsátásaihoz. A cég teljesen más utat választott.
Kihasználva az internet adta lehetőséget, a keresőből mára internetes szolgáltatásszállítóvá fejlődő cég saját szájtján (ipo.google.com) lehet elintézni, hogy az ajánlattevők között legyünk és megkaparintsuk az internetes cég 25 697 529 papírjának egyikét-másikát (legfeljebb ötöt). Ezen az oldalon kell regisztrálni magunkat, amihez persze nem elég, ha felesleges és (talán) elkótyavetyélni való pénzünk van, „amerikai illetőségű” jogi vagy magánszemélynek is kell lennünk (U.S. person). Ezen kívül már csak a gyorsaság számít, a regisztráció ugyanis augusztus 12-én, New York-i idő szerint délután 5 órakor zárul.
Hívd Amerikát!
Mielőtt azonban mohón rávetnénk magunkat telefonra, levelezőre stb., hogy az amerikai nagybácsit felkérjük a regisztrációra, beígérve neki a kibocsátás utáni, egyelőre merőben fiktív nyereségünk egy részét, nézzük meg pontosan, hogyan is zajlik a Google-aukció!
Magyarra „ferdítve” a Google részvénykibocsátása úgynevezett zárt, egységes árú aukció, amelyben egészen másképp viselkednek a licitálók, mint a többi rendszerben. Az eljárásban az ajánlattevő (bidder) a regisztrációs időszak lejárta után nem sokkal licitálhat, vagyis meghatározhatja azt az árat, amelyet egy részvényért hajlandó megfizetni. (A cég szerint 108 és 135 dollár között lesz a végső kibocsátási ár.)
Aki a cég szerint túl magas árat jelölt meg, azt spekulatív licitálónak minősítik, és kizárják a versenyből. Így tehát ahhoz, hogy Goggle-részvényhez jussunk, a spekulatív ár alatt, ám a jövőbeli kibocsátási áron, vagy afelett kel meghatároznunk a licitünket (108-135 dollár környékén).
A cég tehát meghatároz egy árhatárt, amely felett spekulatívnak minősíti a beérkezett ajánlatokat, a limit alatti ajánlatokat összeszámolja, és addig számol, amíg még van a tarsolyában részvény. Majd az utolsó áron határozza meg a kibocsátási árat.
Licitálj Warren Buffett-tel!
Az elmélet szerint az említett aukciós módszer fair feltételeket teremt, az jut ugyanis tulajdonrészhez, aki elég magas (de nem túl magas) árat kínált a részvényért, miközben nem tudja, mit kínál a többi, és nem az, aki a legjobb haverja a megbízott üzletkötőnek, vagy annak aki részvényeket a kibocsátáskor leosztja, ahogyan a dotcom boom előtt jellemző volt. Ráadásul – fairness – bárki licitálhat az öt (!) részvényre. Gondoljunk csak bele, személyi igazolványonként, cégenként stb. együtt nyomulhatunk Soros György hedge-fundjával vagy Warren Buffett-tel.
Mindazonáltal könnyen előfordulhat, hogy a sok laikus érdeklődő (Goggle-felhasználó-rajongó-techlufifújó) viszonylag alacsony pénzügyi és vállalati ismerettel megáldva túl magas árat kínál a papírokért (a kockázatokról itt olvashat, érdemes!), ami végül felnyomja a kibocsátási árat, és így az azt követő kereskedésben lefelé indul az árfolyam. Márpedig a legtöbb kommentátor ezt feltételezi. Így lesz a nyertesekből (részvényesek leszünk) vesztes (kibocsátási ár alatti árfolyam).
A fenti információk nem tekinthetők befektetési tanácsadásnak!
