Matuska Szilvesztert tekinthetjük az első magyar terroristának. De, valójában ki volt ő?
Csantavéren született 1892. január 29-én. Kamasz korában eldöntötte, hogy kántor lesz, az iskolái elvégzése után Püspökhatvanban kezdett el dolgozni tanítóként.
1913 októberében önként vonult be a szabadkai 6. honvéd gyalogezredhez, de áthelyezték Zomborba. Az első világháború kitörésekor őrvezetői rangban szolgált a szerb harctéren, 1915 végén Oroszországba vezényelték, géppuskás volt. Később a pécsi 19. honvédezredhez került, majd Erdélyben hadnagy lett. Felügyelt a mezőgazdasági munkálatokra, majd az összeomlás idején főhadnaggyá vált.
A háború után Csantavérre tért haza, tanító lett és mellette megszervezte a polgárőrséget, majd kerekedőnek állt. Sót, petróleumot, cukrot, gyufát és festéket importált Újvidékről, Szabadkáról, Belgrádból, Bulgáriából. Ezen árukat szinte csak nála lehetett megvásárolni.
1922 júliusában felvette a magyar állampolgárságot, majd családjával Budapestre költözött a Rottenbiller utcába. A birtokát eladta, ingatlanokat vett-adott.
A felesége nevére nyitott fűszerüzletet, valamint az italmérési engedélyt is megkapta. Belépett egy fa- és szénkereskedésbe társként, emellett tőzsdézett és más kereskedelmi tevékenységeket is végzett. Matuska Bécsben is vett három házat, mert úgy gondolta, azok értékei megnőhetnek. 1928 májusában végleg Bécsben telepedett le.
1930 tavaszán megalapította a Házépítési és Gazdasági Szövetkezetet, építkezésekhez közvetített hozzájárulásokat. Egyik házát felújította, majd szándékosan felgyújtotta, kapott 180 000 schilling kártérítést. Perbe fogták, de nem tudták rábizonyítani a szándékosságot.
Sokat költött felesége betegségére, de kicsapongó életet élt, és gyanús üzletek sorozatába fogott, emiatt vagyontalanná vált. Saját találmányaival próbálta elkerülni a csődöt: egyik fejlesztése egy lassú víz által hajtott turbina, a másik egy vasúti jelzőkészülék, a harmadik pedig egy gázelzáró készülék.
Sokan tehát nem találtak magyarázatot tetteire, így az 1931. szeptember 13-i biatorbágyi vasúti robbantásra sem. Ausztriában és itthon is elítélték, a váci büntetés-végrehajtási intézetből azonban 1944-ben megszökött. 1945-ben látták utoljára.
A Matuska című film előzetese:
A biatorbágyi merénylet
1931. szeptember 12-éről 13-ra virradó éjjel 0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi völgyhíd (viadukt) és a rajta áthaladó vasúti szerelvény. A robbanás következtében a mozdony az első hat kocsival a mélybe zuhant. Huszonketten haltak meg, tizenheten megsebesültek.
A nyomozás során a helyszínen megtaláltak egy robbanószerkezetet és egy levelet, amelyben kommunista szervezkedésről írnak. Nem sokkal később az is kiderült a rendőri szervek számára, hogy az őrült bécsi kereskedő, Matuska Szilveszter volt a tettes, sőt, korábban egy németországi és egy ausztriai robbantás is ő követett el.
A robbanóanyag a Budapest–Hegyeshalom–Rajka vasútvonalon Bécs felé közlekedő nemzetközi gyorsvonat második és harmadik kocsijának áthaladása között, a sín terheletlen állapotában robbant fel. Meghalt többek között a mozdonyvezető, az egyik fűtő, a főkalauz. A mozdonyvezető holttestének helyzetéből megállapították, hogy a kisiklás után fékezni kezdett, ennek köszönhető, hogy több vagon is a hídon maradt.
Később az is kiderült, hogy a személyvonat előtt egy tehervonatnak kellett volna érkeznie, de az késett 15 percet, így a tragikus sorsot elszenvedő vonatot előreengedték.
Miért történt meg?
A helyszínen talált levél így kezdődött: „Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben.” A Károlyi-kormány a balesetet arra használta fel, hogy az akkor illegálisan szervezkedő kommunistákra terelje a gyanút. A merénylet másnapján országos statáriumot vezettek be, sok kommunistát letartóztattak.
Matuska Szilvesztert október 7-én tartóztatták le az osztrák fővárosban, ahol bíróság elé állították és hatéves börtönre ítélték. Magyarországon távollétében először halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra változtatták (Horthy kegyelmi jóváhagyásával). Matuska a váci fegyházban töltötte börtönbüntetését, amikor 1944-ben, a Vörös Hadsereg bevonulásakor a zűrzavart kihasználva megszökött, eltűnt. A Magyar Kommunista Párt két vezetőjét, Sallai Imrét és Fürst Sándort kivégezték a merénylettel összefüggésben.
Egyes történészek szerint a robbantás Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szervezésével történt, Horthy Miklós jóváhagyásával, hogy Károlyival szemben megerősödjenek.
Matuska állítólag álsebekkel ott volt a helyszínen, és október 16-én beismerő vallomást tett, elismerve az ausztriai és németországi merényletet is. Kérdés, magányos harcos volt, és valóban őrült, vagy Gömbösék embere.
A hídon október 3-án már újra jártak a vonatok. 1977-ben, a hegyeshalmi vonal villamosításakor a MÁV a viaduktot kivonta a forgalomból, és átadta a nagyközségnek, amely 1996-ra helyreállítatta az ipari műemléknek számító hídpárt, a déli hidat a gyalogosok használhatják. A merényletről több könyv is megjelent, 1959-ben Várkonyi Zoltán, 1983-ban pedig Simó Sándor rendezésében forgattak róla filmet.
AJÁNLOTT LINKEK:
