Olvasom, hogy mások a méretük miatt találnak nehezen társat, nekem viszont olyan problémám van, ami ugyan nem akadályoz a szexben, mégis szégyellem a testemet. Egy herével születtem, és egészen sokáig nem is érdekelt, mi van a lábam között. Aztán hatodikban a tesi óra után az öltözőben az egyik haverom viccből lehúzta a gatyámat a többiek előtt, és többen rácsodálkoztak, akkor szembesültem azzal, hogy velem valami baj van. Otthon nem mertem erről beszélni, később a pornófilmekben is láttam, hogy milyen lenne a normális here. Jelenleg van egy barátnőm, és általában sötétben, félhomályban vagyunk együtt, de nem merek előtte világosban levetkőzni, gátlásos vagyok. Ez egyre inkább zavar, és úgy érzem, hogy néha emiatt vagyok ingerült. Amiatt is félek, hogy talán nem lehet majd gyerekem, fogalmam sincs, kihez fordulhatnék ezzel, ezért kérek segítséget.
A levelet az egyik 22 éves olvasónktól kaptuk, akinek a Nándor álnevet adtuk. Az, hogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben, elengedhetetlen a kiegyensúlyozott szexuális élethez.
Az önelfogadás a megoldás
Többen vannak, akik egy herével születtek, vannak, akiknél már születéskor javasolja az orvos a hormonpótlást és a műtétet, és vannak, akiknél nem szükséges ilyen beavatkozás. Érdemes lenne erről beszélgetni az édesanyával, aki biztosan el tudja mondani pontosan, mi történt a szüléskor, mit mondott az orvos. Nemcsak születési rendellenességként, hanem később is hozhatja úgy az élet, hogy az egyik herét valamilyen betegség miatt el kell távolítani. A biológiai működést elvileg nem akadályozza meg a here száma, mérete, formája, viszont az biztos, hogy ha gyereket szeretne az olvasónk később, akkor a heréjére fokozottan kell ügyelnie. Az ilyen jellegű félelmeket csak egy urológussal érdemes megbeszélni, a gyereknemzés kérdéskörére is csak ő fog tudni válaszokat adni. Általánosságban elmondható, hogy egy herével is lehet gyereket nemzeni, de minden eset más és más, ezért is szükséges szakorvos bevonása.
Azok, akik sokat foglalkoznak a testükkel, azzal kapcsolatban folyamatosan van valami problémájuk, változtatni szeretnének, vagy pont, hogy nem tudnak és bizonyos testrészeiket nem tudják elfogadni, nehezen képesek megélni a felhőtlen szexualitást. Ahhoz, hogy valaki idáig jusson, elég lehet egy rossz megjegyezés, egy gúnyos félmondat egy családtagtól, bárkitől, olvasónk esetében az iskolai incidens indíthatta el a negatív testképet.
A szégyenérzet az önbecsülés csökkenését okozza, emiatt pedig ahogyan olvashatjuk a levélben, az elkerülő magatartás sokakra jellemző. Ritkábban kezdeményezheti az intim együttléteket, az élet más területein megerősítést vár, kialakulhat akár perfekcionizmus is, sőt, a féltékenykedés is erőteljesebben jelen lehet a párkapcsolatokban. Mindezt csak úgy lehet ténylegesen a helyére tenni, ha az önbecsülést, önértékelést valamilyen módon erősíteni kezdi az illető, sikerélmények, közösen megélt örömteli élmények segíthetik ebben.
A szégyenérzet sajnos akár egy egész életen át is végigkísérhet valakit, azonban fontos belátni, hogy amin nem tudunk változtatni a testünkön, csak egyet tehetünk: elfogadjuk. Így olvasónk esetében a legjobb lenne, ha a barátnőjével beszélne arról, mi történt az iskolában, és elmondaná, mennyire zavarja a heréje: a lány jobban meg fogja érteni bizonyos viselkedését, ha jelen van a féltékenység a kapcsolatban, akkor azt is könnyebben lehet kezelni. Ezek folyamatok, amik lassan változnak meg az emberekben, és ha mégsem megy a kommunikáció és az elfogadás, akkor célszerű szakember segítségét kérni – pszichológus segít a helyes önkép kialakításában.
Szexuálterapeuta szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
