Samuel Belknap, a Maine-i Egyetem kutatója, aki a texasi őslakosok táplálkozásával foglalkozik, a kutyacsontdarabkára száradt emberi ürülékben bukkant, amelyet még az 1970-es évek közepén tártak fel Texas délnyugati részén, az úgynevezett Hinds-barlangban.
A fosszílizálódott dabarot azóta a Texasi A&M Egyetem raktárában őrizték. A csonttöredék, amely akkora, mint a kisujj körme, jellegzetes barnás-narancsos színű. Ez a színárnyalat azokra a csontokra jellemző, amelyek áthaladnak az emésztőrendszeren.
A radiokarbonos kormeghatározás tanúsága szerint a csonttöredék 9400 éves, a DNS-vizsgálatok pedig bebizonyították, hogy kutyától származik.
Samuel Belknap és kollégája, Robert Ingraham szerint a csontdarabka egy kistermetű – 11-13 kilogrammos -, tömpeorrú, rövidszőrű keverék kutyától származhat, amely elterjedt volt az észak-amerikai Nagy Síkság indián törzsei között.
A kutatókat nem lepte meg, hogy a kutyák táplálékként is szolgáltak. Közép-Amerikában napjainkban is sokan fogyasztanak kutyahúst. A Nagy Síkság indián törzsei akkor fanyalodhattak kutyahúsra, ha híján voltak az élelemnek, de ünnepségekkor is fogyaszthatták az ebekből készült étkeket. A kutyahúsevés elfogadott gyakorlat volt sok népesség esetében” – összegezte Samuel Belknap.
A kutya az első háziasított állatok egyike. Európában eddig számtalan olyan lelet került elő, amelyek tanúsága szerint Belgium mai területén 31 ezer éve háziasították a kutyát, “Csehországban” pedig 26 ezer éve. Szibériában 15 ezer éve szegődött a kutya az ember társául.
Az Újvilágban a kutyák háziasítása nem tekint vissza ilyen távoli múltra, egyes feltételezések szerint az ebek az első telepesekkel a Bering-földnyelven át érkeztek Észak-Amerikába.
