A Netflix sokaknak egyet jelent a minőséggel, és csak az olyan zászlóshajókkal azonosítják, mint a Kártyavár (House of Cards), az Orange Is the New Black, a Crown vagy a Stranger Things. Pedig a Netflixet pontosan úgy képzeljünk el mint egy HBO-t, amit a Discoveryvel és valami béna kereskedelmi tévével kevertek. Így jöhetett létre egy olyan önálló főzős műsor és vetélkedő, ahol csak marihuánával főznek. Betépett emberek zsűriznek füves kajákat, amiktől újra betépnek. Ha valami agyzsibbasztó, akkor az ez. Semmi másról nincs szó, csak hogy a marihuánafronton egyre lazább Amerikában meddig lehet elmenni, mennyit lehet szívni a tévében. Sokat, de ez nem jelenti azt, hogy jól sikerült a Netflix legújabb dobása, a Cooking on High.
Van egy olyan ismerősöm, aki mindig a Fűre tépni szabad (How High) című filmet húzza elő, amikor kedvenc vígjátékokról esik szó. Pedig Method Manék sztorija nem szól másról, mint hogy két haver elszívja egy halott harmadik hamvait, akinek a szelleme megjelenik a moszatra tépett arcoknak, és elárulja a helyes válaszokat az egyetemen. A lényeg, hogy a Fűre tépni szabadot nem nagyon lehet összemérni egy Négyzettel (hallottam már olyan vitát, amiben ez a két film szerepelt), de meg lehet érteni az előbbi közönségét, csak sok értelmet nem kell keresni a füves poénokban. Valahogy a netflixes sorozat is ilyen, tátott szájjal lehet nézni az algákat a tévében. Ilyen is kell, a streaming szolgáltató láthatóan a mennyiséget célozta meg az évben.
Már elmúltak azok az idők, amikor (főleg a tengerentúlon) a Netflix volt az egyeduralkodó, zsákszámra vásárolta fel a tartalmakat a sajátjai mellett, és olyan tárat tudott felépíteni, ami a legtöbb felhasználó ízlését lefedi. A konkurencia egyre izmosodik, ott az Amazon és vele együtt a Hulu, az HBO is ráfeküdt a streamre, a YouTube szintén próbál beindulni, ráadásul a FOX–Disney üzlet is hozhat még meglepetéseket a piacon. A Netflix már nem engedheti meg magának, hogy csak mások műsoraiból szedje meg magát, a saját gyártású sorozatokra kell koncentrálniuk. Ezt támasztja alá az évi hétszáz saját tartalom előállításáról szóló tervük, vagy az, hogy hogyan érintik egyes filmfesztiválok eladásait a szolgáltató beruházásai. Az olyan szemléken, mint a Sundance, az indie-filmek sokszor még forgalmazót keresnek, és ilyenkor a Netflix is beszáll a buliba.
Azt pedig megérezhetik a fesztiválok, ha ők éppen nem a felvásárlásba, hanem a házi projektbe ölik a dollármilliókat. Összefoglalva a Netflixnek egy önálló lábakon megálló videótárat kell felmutatnia, ami akkor is működik, ha kihúzzák alóluk a talajt, azaz más gyártók is beszállnak a streaming világába, és már nem a Netflixen keresztül intézik a terjesztést. Éppen ezért a cég mindenre felkészül, és olyan műsorokat készítenek, amik teljes mértékben helyettesítik a tévézés élményét. Vannak filmek, sorozatok, doksik, szappanoperák, realityk, és olyan hibridek, mint a Cooking on High.
Az epizódok nagyjából 15 percesek, és bár van a stúdióban egy marihuána-szakértő, Ngaio Bealum, sok információt nem tartalmaz a műsor. Félhírességek, YouTube-erek zsűriznek szakácsokat, akik válogatott módszerekkel csempészik be a THC-t a kajákba, túllépnek az amszterdami muffinokon, és bulgurral, hagymalevessel párosítják a növényt. Aztán az ítészek fogyasztanak, és a pontozás előtt hagynak némi időt, hogy van-e bármi hatása az ebédnek. Ez persze teljesen fölösleges lépés, hiszen a szereplők már bevallottan vörös szemmel érkeznek a forgatásra.
A Cooking on High tényleg csak azoknak ajánlott, akik a Kalandférgekkel (Harold & Kumar Go to White Castle) vannak épp egy szinten, ha rendes főzős műsort akarunk nézni, akkor inkább legyen az a Chef’s Table, a Cooked, a Netflix egyik ügyeletes szakácsával, David Changgal az Ugly Delicous vagy a Nailed It (most pénteken, június 29-én jön a második évad!). Utóbbi inkább trash, mint ismeretterjesztő, valahol a Chef’s Table csodái és a Cooking on High között ragadt meg félúton. Egy cikkünkben már írtunk is róla, a lényege, hogy amatőrök próbálnak utánozni az interneten éppen menő, Pinterest- és Instagram-pozitív sütiket több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb. Az ember nem is gondolná, hogy lehet egy gasztrós realityn sírva röhögni.
Arra pedig egy olvasónk hívta fel a figyelmünket teljesen jogosan, hogy ha a füves műsorokról van szó, akkor hiba lenne kihagyni a Vice-hoz tartozó Munchies sorozatát, a Bong Appétit-tet, ahol nincs verseny, viszont sokkal több információ hangzik el a marihuána felhasználásáról. A Netflixnek nem sikerült ezt a szintet megütnie.
Kiemelt kép: Netflix
