Vlagymimir Putyin múlt héten egynapos látogatást tett Bécsben, az osztrák vezetés pedig megadta a módját az orosz államfő fogadásának. A szokásos díszszemle előtt már a légierő két Eurofighter vadászrepülőgépe kísérte be az államfői gépet a schwechati reptérre. A bécsi volt Putyin elnök első európai látogatása májusi újjáválasztása óta, amiben persze az is szerepet játszhatott, hogy kevés helyen hajlandóak fogadni magas szinten az orosz vezetőt. Ausztriában nem volt ezzel gond, Putyin találkozott az osztrák államfővel, a jobboldali FPÖ alkancellárjával, majd Sebastian Kurz kancellárral is.
Politikai szinten a legfontosabb témát természetesen az Oroszországot érzékenyen érintő EU-s szankciók adták Heinz-Christian Strache alkancellár már a hétvégén nyilvánosan jelezte, hogy ideje lenne véget vetni a gazdasági szankcióknak és normalizálni a gazdasági és politikai kapcsolatokat a nagy szomszéddal.
Ugyanezeken a húrokon játszott Putyin is, aki az érkezése előtt két nappal exkluzív interjút adott az osztrák állami tévének. Ez nem egy „mikrofonállvány” jellegű beszélgetés volt, Armin Wolf, az ORF műsorvezetője olyan témákkal szembesítette az orosz államfőt, mint a maláj utasszállítógép katasztrófája Ukrajna felett, a krími népszavazás majd csatlakozás Oroszországhoz, az európai szélsőjobb orosz kapcsolatai, vagy a szíriai vegyifegyverek kérdése, Putyin azonban kiváló politikusi érzékkel kerülte ki a kérdésekben rejlő csapdákat. Hiába szakította félbe többször a műsorvezető, az orosz elnöknek csak a testbeszéde árulta el idegességét.
Fotó: Roland Schlager / AFP
Szívélyes viszony
A politikai megbeszéléseket már nem kísérték ilyen kínos pillanatok, igaz, a két ország kapcsolata alapján nem is lett volna indokolt másra számítani. Ausztria azon kevés ország közé tartozik, amely a Szkripal-ügy kirobbanása után egyetlen orosz diplomatát sem utasított ki, nem véletlen, hogy Putyin külön kiemelte: Ausztria „megbízható partnernek” számít. Az alkancellárt adó FPÖ nemcsak Putyinnal ápol évek óta szoros és közvetlen kapcsolatot, de az állampártnak számító Egységes Oroszország párttal is együttműködési megállapodása van.
Az orosz-osztrák kapcsolatok európai viszonylatban különlegesek. Ausztria évi ötmilliárd eurós forgalommal a 16. legnagyobb kereskedelmi partnere Oroszországnak, ezzel szemben Moszkva a második legnagyobb befektető az országban a németek után, 2016-ban mintegy 20 milliárd eurónyi befektetés érkezett Oroszországból. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok a 2014-ben bevezetett EU-s szankciók óta 2017-ben nőttek először.
Putyin rövid beszéde ugyanakkor nemcsak Ausztriának, hanem Brüsszelnek is barátságos üzenet volt. A konfrontáció helyett a közös érdekekre, az együttműködés hasznára, a szankciók kölcsönös káros voltára helyezte a hangsúlyt. Az osztrák kancellár, úgy tűnik, szívesen játszana egyfajta közvetítő szerepet az EU és Oroszország, vagy még inkább az USA és Oroszország között. Előbbire esély is kínálkozik, hiszen Bécs júliusban átveszi az EU elnökséget hat hónapra, ami egyébként is megnövekedett láthatóságot és feladatokat ró az osztrák vezetésre.
Egy esetleges Trump-Putyin találkozó még csak a pletykák szintjén létezik, de tény, hogy Ausztria alkalmas lenne egy ilyen találkozó lebonyolítására, nemcsak azért, mert történelmileg mindkét féllel szoros kapcsolatokat ápol, hanem azért is, mert egy semleges ország, amelynek fővárosában több nemzetközi szervezetnek is van központja.
Fotó: APA-PictureDesk/ AFP
Gáz, gáz gáz
A látogatás apropóját az adta, hogy az ÖMV 50 éve importál gázt Szovjetunióból, illetve Oroszországból. Erre az alkalomra húzták rá azt a szerződést, amelynek keretében a két vállalat 2040-ig meghosszabbította együttműködést, azaz Bécs még további 22 évig Moszkvára hagyatkozik saját földgázellátásának tekintetében. A Gazprom adatai szerint 2017-ben az osztrák import 93 százalékát biztosította az orosz cég. Ez elég furcsán hangzik ahhoz képest, hogy Magyarországon és Közép-Európában is az orosz energiafüggőség az egyik fő politikai kérdés, nyugat és kelet között pedig valódi geopolitikai küzdelem alakult ki az elmúlt években a különböző alternatív források kiépítése érdekében.
Ausztria vagy az ÖMV különutassága nem csak ebben érhető tetten. A nagy europai multik közül egyelőre a nyugati szomszéd energetikai cége az egyetlen, amely a Moszkva-barát Iránban is kitart befektetései mellett. Mióta ugyanis Donald Trump kilépett az iráni nukleáris megállapodásból, az európai vállalatok az amerikai retorziótól tartva sorra kiléptek az Iránnal kötött szerződéseikből.
Az ÖMV emelett tagja az Északi Áramlat 2-nek is. Ez a földgázvezeték Oroszországból közvetlenük Németországba vezet a tenger alatt, elkerülve Ukrajnát vagy Lengyelországot. Ezen a porjekten nemcsak az EU, hanem az amerikaiak is ki vannak akadva. Természetesen nem az európai és transzatlanti egységet megosztására törekvő orosz célokon vannak meglepődve, hanem hogy mennyire együttműködő partnerek ebben a németek és az osztrákok. Ha mindez nem lenne elég, az Ausztriának egy másik gázvezeték tervében is központi szerept szán Moszkva. A Török Áramlat 2 Oroszországból dél felé kerüli meg Ukrajnát, és Törökországba jutatt földgázt. A Gazprom terve itt az, hogy Bulgária, Szerbia és Magyarország érintésével az ausztriai Baumgarten-elosztóterminálig juttassa el ezt a vezetéket, tovább növelve Európa orosz gázfüggőségét.
Kiemeltkép: Robert Jaeger/AFP
