Bár folynak tárgyalások a megvételéről, jelenlegi ismereteink szerint 2018. április 11-én jelenik meg utoljára a Magyar Nemzet. Az először 1938. augusztus 25-én kiadott lap utolsó számában közéleti szereplők is megszólaltak.
Körmendy Zsuzsannát, a lap publicistáját nem lepte meg, hogy megszűnik a Magyar Nemzet, hiszen a G-nap óta ott volt a szerkesztőség feje fölött Damoklész kardja. Többen figyelmeztették, hogy menjen el a laptól, mert az halálra van ítélve.
Egy lapot csak úgy halálra lehet ítélni? Egy ilyen nagy hagyományú polgári napilapot csak úgy le lehet söpörni a semmibe? Csütörtökön már nem lesz Magyar Nemzet az újságosstandokon. De lesz folytatás, ebben biztos vagyok. A halálos ítélet lehet politikai termék. A polgári tradíció nem lehet.
Schiffer András az LMP alapítója atombombának nevezi a történteket. Szerinte attól függetlenül, hogy mára az internetre áttevődött a politikai nyilvánosság jelentős része, a Magyar Nemzet kultúrkincs.
Az elmúlt négy-öt évben a Magyar Nemzet volt gyakorlatilag az egyetlen objektív és a szekértáboroktól távolságot tartó független médium. Ha a szekértáborokon kívüli nyilvánosság megszűnik, az semmiképpen se kecsegtet túl sok jóval.
Róna Péter közgazdász arról beszélt, hogy elesett a szabad sajtó utolsó bástyája és végtelenül sajnálja, hogy megszűnik a lap. Megköszönte a számtalan megjelenési lehetőséget, de hozzátette azt is, hogy Magyarország a gyűlölet és a gyűlölködés országa lett.
Az olvasóknak pedig üzenem, hogy higgyenek a szeretet erejében.
Lányi András író, filozófus azt mondja:
A szabad gondolat kész ráfizetés. Üzleti értelemben fenntarthatatlan.
Szerinte a a nehéz időket látott Magyar Nemzet az utolsó években visszaszerezte a rangját, becsületét.
Idővel a magyar nemzeti s visszaszerezheti még. Most csak ennyit: szép volt, fiúk!
Bod Péter Ákos közgazdász úgy véli, hogy a nem elég erős és nem elég magabiztos magyar polgárság most lap nélkül marad.
Az ember csak abban reménykedik, hogy ez a még meglévő, de alulról és felülről mindig fenyegetett polgárság előbb-utóbb ismét hozzájut ahhoz az orgánumához, fórumához, szellemi találkozóhelyéhez, ahol tájékozódni tud, amelynek segítségével magabiztosabb lesz, mert látja, hogy nincs egyedül.
Kukorelly Endre író számára mindig is a Magyar Nemzet volt „a napilap”. Csak azt tudja remélni, illetve kívánni, hogy ne szűnjön meg az újság.
Akkor érezhetjük magja az igazi sajtószabadságot, ha egy újság fellapozásakor nem kell a kormány és a média viszonyában olvasnunk a cikkeket.
Kiemelt kép: 24.hu/Bielik István