A nagy indiai túzokot (Ardeotis nigriceps) a 2011-es listán a végveszélyben lévő kategóriából a kihalófélben lévő kategóriába sorolták át. A vadászat, élőhelyének zsugorodása és szétaprózódása, és más tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy az állománynak mára valószínűleg csak 250 egyede van – olvasható az IUCN honlapján.
A nagy indiai túzok kifejlett példánya egy méter magas és 15 kilogramm súlyú, valaha India és Pakisztán nagykiterjedésű síkvidékein élt, mostanra azonban csak egy kicsiny területre korlátozódik jelenléte.
A vörös lista ez évi átdolgozása során a veszélyeztetett madárfajok száma 1253-ra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a Földön élő madárfajok 13 százaléka vált veszélyeztetetté.
“Egyetlen év alatt 13 madárfaj került fel a veszélyeztetett kategóriákba” – idézte a honlap Jean-Christophe Vié-t, az IUCN programigazgató-helyettesét.
A kihalófélben lévő fajok között 189 madár van, köztük a bahamai sárgarigó – Icterus northropi -, amelyet szintén most soroltak a kihalófélben lévő fajok közé. A közelmúltban végzett számlálások során megállapították, hogy a fekete-sárga színű karibi madárból 180 egyed él.
Andy Symes, a Birdlife International illetékes elmondta: az új vörös lista jól tükrözi ugyanakkor azt is, hogy számos faj esetében kifizetődőek a madárvédelmi erőfeszítések. Az Új-Zélandon élő Campbell-réce – Anas nesiotis – esetében a patkányok kiirtása, a faj fogságban való szaporítása lehetővé tette, hogy egy kategóriával visszaminősítsék, s mára “csak” a végveszélyben lévők között tartják számon.
A Magyarországon is előforduló fokozottan védett fehérkarmú vércsét – Falco naumanni – szintén visszasorolták a harmadik, sebezhető kategóriából a kevésbé aggodalomra okot adó kategóriába.
