A hazánkban honos baglyok jó része települések környezetében is él, az ember – főleg ha ritkán mozdul ki a városból – csak elvétve pillant meg egyet-egyet. Nem csoda, éjjel aktívak, korom sötétben vadásznak és hangtalanul repülnek. Ezért is nagy élmény, amikor telente évről évre városi fákon tömegével nappalozó, érdeklődve pislogó éjszakai madarakról érkeznek hírek.
Bagolygyülekezet a Nagykunságban
Ők az erdei fülesbaglyok, alkalmanként csatlakozik hozzájuk közeli rokonuk, a réti fülesbagoly néhány példánya. Idén pedig példa nélküli bagolygyülekezésről számolt be a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a Nagykunságból:
A Sokszínű vidék itt írt róla részletesebben, mi most arról kérdeztük Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjét, mi áll e viselkedés hátterében?
Miért csak ők?
Azzal kell kezdeni, hogy az Európában élő 13 bagolyfajból egy kivételével (szakállas bagoly) mind előfordult már Magyarországon, 10 faj fészkel is nálunk, ezeknek a fele ráadásul lakott területeken is költ. Évszázadok, évezredek alatt a madarak rájöttek, hogy fő zsákmányállataik, a kisrágcsálók télire, késő őszre a táplálékbőséget, meleget és búvóhelyet biztosító településekre húzódnak. Ők pedig alkalmazkodtak ehhez, ezért él többségük az ember közelében.
Városi koncentrált megjelenésüknek több oka van, de hogy miért ilyen tömegben, és miért csak a fülesbaglyokra jellemző ez a viselkedés, más fajokra pedig nem, arra ma még nem ismerjük a választ
– mondja a szakértő.
Nézzük hát, amit tudunk, vagyis mi előnyük származik mindebből a madaraknak? Sok a táplálék, néhány fokkal mindig melegebb van, a hóeltakarítás miatt kevesebb a prédának búvóhelyet nyújtó takaró felület – ez eddig mind evidens, de van a laikus számára talán meglepőbb indok is.
Nekik is bujkálni kell
Az erdei fülesbagoly például nevével ellentétben nem az erdők, hanem sík- és dombvidékek, fákkal tarkított rétek, legelők madara. Éjszaka aktív, a nappalokat pihenéssel tölti fák lombjai közt megbújva. Télen viszont ezen élőhelyek fái lekopaszodnak, nem jelentenek rejtekhelyet. Talán furcsa, de még ezeknek a remek vadászoknak is van ragadozója: a héja egy pillanat alatt lekapja az ágon bóbiskoló fülesbaglyot, de a varjúfélék is előszeretettel támadják őket.
Ezért keresnek előszeretettel olyan örökzöldeket, mint a fenyők és tuják, amelyek Magyarországon, főleg az Alföldön és környékén leginkább az emberi településeken találhatók. Az élelem és meleg után tehát a lista még egy taggal bővült: búvóhely.
Az információ hatalom
A baglyokat nem zavarja az emberek és a forgalom zaja, sőt érdeklődve szemlélik a nyüzsgést, mintha még élveznék is a látványt. Továbbra is kérdés viszont, a külön fészkelőterületet fenntartó, territoriális madarak miért érzik jól magukat ilyenkor nagy tömegben? Erre csak általánosságban lehet válaszolni:
A sokaságban például hatékonyabban terjed az információ a tápanyagforrások helyét illetően, magyarul: hol található aktuálisan jó pockos terület
– emeli ki Orbán Zoltán.
A város, falu tehát télen (is) számos olyan szolgáltatást biztosít, amilyet a természet nem, a baglyok pedig bolondok lennének nem kihasználni. Azért mindenhol ők sem érzik jól magukat. Budapesten például rengeteg a rágcsáló, de mégsem olyan koncentráltan, hogy az éjjeli ragadozóknak megérje ilyen nagy létszámú telelőcsapotokban „költözni” miattuk.
Az erdei fülesbaglyok a kisvárosi, falusi környezetet részesítik előnyben, az ország bármely területén megtaláljuk nappalozó csoportjaikat. Általában nincsenek sokan, 15-30 állat átlagban, 100 egyed együtt már meglehetősen ritka, a most feljegyzett 509 madár Túrkevén pedig tényleg rekord.
(Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt)
