Otthon

Diófa, a kert és a görög istenek fája

A kertes házak sokaságában található diófa, melyet a legtöbb ember árnyékáért és terméséért kedvel.

Ahogy Bálint Gazda írja:

A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Ő a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója.

Ha kertünkbe diófát szeretnénk ültetni, alaposan meg kell terveznünk a helyét, mert nagy területet foglal el a lombja által, ráadásul hosszú életű, átültetése pedig fiatal korában is szinte esélytelen.

Fotó: dioskonyv.hu

A diófa a kertben az egyik legkellemesebb árnyékot adó fa, mely növekedésénél fogva szép, szabályos koronát alakít ki, ezért a termő diófák koronáját nem kell alakítgatni, metszegetni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy-egy ág elszárad vagy akadályozza a közlekedést, ekkor ezt le kell fűrészelni.

Szent fa

A diófát a régi görög időkben szent fának tartották. Az ókorban a diót Zeusz fájának is szentelték, tehát a főisten fája volt, melynek termése az Istenek eledele, egyesek „szerelmi bájételként” is emlegetik.

Amiben egyetértenek a kertészeti szakemberek: egy házi kiskertben egy diófa bőségesen elegendő. Túl azon, hogy árnyas lombjai alatt ideális helyet alakíthatunk ki kerti padoknak, hintaágynak, bográcsoló helynek – munka is van vele bőven.

Törődést igényel

Tavasszal a virágai hullnak, ősszel először a dió és a burok, majd a levél ad takarítanivalót. Száraz ágai is adnak tennivalót: azoktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, az útban levő élő ágakat azonban csak augusztus végén vagy szeptember elején ajánlatos levágni.

Fotó: troodle.blogspotcom.jpg

A diót igazi biotermesztésre termett fának tartják, ami egyrészt igaz, mert kiskertben csak ifjabb korában lehet permetezni, később fizikai képtelenség a talajról a koronáját elérni. Kiskertben elegendő, ha a tápanyag-utánpótlásról és a vízellátásról gondoskodunk. Ettől a fa elég erős lesz ahhoz, hogy a kártevők ne okozhassanak nagy gondot benne.

Sokan azért nem szeretnének diófát, mert állítólag semmi sem marad meg alatta, de ez nem igaz.

  • Jól érzi magát például alatta az árnyékkedvelő árnyékliliom – igaz kevesebbet fog virágozni –, a meténg vagy a borostyán, ami behálózza a fa alját.
  • Sikeres lehet a kora tavaszi hagymások nevelése, amelyek még a diófa lombjának megjelenése előtt virágoznak: a hóvirág, a nárcisz, a jácint, a krókusz, a tulipán, a gyöngyvirág. Ezeknek a levele nyárra elszárad.
  • A haszonnövények közül az árnyéktűrőket lehet nevelni diófa alatt: például az új-zélandi spenótot, vagy a közönséges spenótot, amelyet korán leszedünk.
  • A pázsit is megmarad alatta, ha az árnyékot kedvelő fajtából vetünk a fa alá. Arra ügyeljünk, hogy a fűről rendszeresen össze kell szedni a diófa lehullott leveleit.

Ha pedig mindent összevetünk, egyetértünk Bálint Gazda gondolatával:

Árnyékában otthon érzi magát a kertész, mert az ide állított ülőalkalmatosságon a legkellemesebb tavasztól őszig reggelizni, olvasgatni, délután egy jóízűt szunyókálni, vagy barátokkal egy pohár pincehideg bort, forró, illatos kávét elfogyasztani, esetleg egy izgalmas ultipartit eljátszani. És persze a frissen szedett, feltört, meghámozott dió se utolsó dolog, különösen, ha néhány szem édes szőlőt is nyújt hozzá a kert.

Ahogy mondják: a diófa ezért is az ember egyik legjobb barátja.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons

Ajánlott videó

Olvasói sztorik