Ahogy Bálint Gazda írja:
A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Ő a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója.
Ha kertünkbe diófát szeretnénk ültetni, alaposan meg kell terveznünk a helyét, mert nagy területet foglal el a lombja által, ráadásul hosszú életű, átültetése pedig fiatal korában is szinte esélytelen.
A diófa a kertben az egyik legkellemesebb árnyékot adó fa, mely növekedésénél fogva szép, szabályos koronát alakít ki, ezért a termő diófák koronáját nem kell alakítgatni, metszegetni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egy-egy ág elszárad vagy akadályozza a közlekedést, ekkor ezt le kell fűrészelni.
Amiben egyetértenek a kertészeti szakemberek: egy házi kiskertben egy diófa bőségesen elegendő. Túl azon, hogy árnyas lombjai alatt ideális helyet alakíthatunk ki kerti padoknak, hintaágynak, bográcsoló helynek – munka is van vele bőven.
Törődést igényel
Tavasszal a virágai hullnak, ősszel először a dió és a burok, majd a levél ad takarítanivalót. Száraz ágai is adnak tennivalót: azoktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, az útban levő élő ágakat azonban csak augusztus végén vagy szeptember elején ajánlatos levágni.
A diót igazi biotermesztésre termett fának tartják, ami egyrészt igaz, mert kiskertben csak ifjabb korában lehet permetezni, később fizikai képtelenség a talajról a koronáját elérni. Kiskertben elegendő, ha a tápanyag-utánpótlásról és a vízellátásról gondoskodunk. Ettől a fa elég erős lesz ahhoz, hogy a kártevők ne okozhassanak nagy gondot benne.
Sokan azért nem szeretnének diófát, mert állítólag semmi sem marad meg alatta, de ez nem igaz.
- Jól érzi magát például alatta az árnyékkedvelő árnyékliliom – igaz kevesebbet fog virágozni –, a meténg vagy a borostyán, ami behálózza a fa alját.
- Sikeres lehet a kora tavaszi hagymások nevelése, amelyek még a diófa lombjának megjelenése előtt virágoznak: a hóvirág, a nárcisz, a jácint, a krókusz, a tulipán, a gyöngyvirág. Ezeknek a levele nyárra elszárad.
- A haszonnövények közül az árnyéktűrőket lehet nevelni diófa alatt: például az új-zélandi spenótot, vagy a közönséges spenótot, amelyet korán leszedünk.
- A pázsit is megmarad alatta, ha az árnyékot kedvelő fajtából vetünk a fa alá. Arra ügyeljünk, hogy a fűről rendszeresen össze kell szedni a diófa lehullott leveleit.
Ha pedig mindent összevetünk, egyetértünk Bálint Gazda gondolatával:
Árnyékában otthon érzi magát a kertész, mert az ide állított ülőalkalmatosságon a legkellemesebb tavasztól őszig reggelizni, olvasgatni, délután egy jóízűt szunyókálni, vagy barátokkal egy pohár pincehideg bort, forró, illatos kávét elfogyasztani, esetleg egy izgalmas ultipartit eljátszani. És persze a frissen szedett, feltört, meghámozott dió se utolsó dolog, különösen, ha néhány szem édes szőlőt is nyújt hozzá a kert.
Ahogy mondják: a diófa ezért is az ember egyik legjobb barátja.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
