Egy fiatal lány a 76-os trolin felejti üres bevásárlótáskáját. Az egyik Izabella utcai megállónál száll le, siet a dolgára, a nagymamához megy látogatóba, és a troli már messze jár, amikor eszébe jut, hogy a táskát az ülésen felejtette. A fenébe, gondolja magában. Nagyon szereti ezt a táskát, a szívéhez nőtt, évek óta ezzel jár vásárolni. Ma azért hozta magával, hogy telepakolja a nagyi finomságaival. Bosszús, mert nem érti, hogyan felejthette a trolibuszon, és tudja, hogy ezzel a figyelmetlenséggel most sok kellemetlenséget okozott honfitársainak. Az nem kérdés, hogy visszakapja-e a táskát, csak az a kérdés, hogyan, mikor. A trolibuszon eközben egy kisfiú rátalál a táskára.
– Anya! – kiált fel a purdé – Itt egy táska!
A szülő megnézi a táskát, látja, hogy üres.
– Tudja valaki, hogy kié ez? – kérdezi, és magasba emeli bordó bevásárlótáskát.
– Nem az enyém, nem tudom, mi van benne, hol volt?, üres a táska?, személyi okmány van benne? – zúgja az összecsődülő tömeg.
– Emberek, elveszett egy táska! – kiált fel egy magas férfi, mire a trolivezető félreáll és kiteszi a vészvillogót.
– Mi történt, mi veszett el? – siet hátra izgatottan.
– Egy táska! – mondják.
– Én láttam ki ült ott! – szól egy idős hölgy. – Egy kedves fiatal lány volt, most szállt le a Király utcánál. Itt felejtette a táskáját?
– Sajnos igen – feleli egy férfi, és az idős hölgy vállára teszi a kezét.
– Úristen, most biztosan nagyon el van keseredve – mondja az idős hölgy és elsírja magát.
– Tessék megnyugodni! Mindenki nyugodjon meg! – csillapítja a kedélyeket a trolivezető. – Most az a legfontosabb, hogy higgadtak maradjunk, koncentráljunk. Ki volt ez a lány, látta-e valaki, hogy merre sétált el, hol szállt fel, milyen ruhát viselt. Én most beszólok a központba, hogy küldjenek mentesítő járatot azoknak, akik sietnek valahová, vagy fontosabb dolguk van – mondja a trolivezető és jelentőségteljesen körülnéz.
Senki sem mozdul.
– Itt maradunk, én kitartok, csináljuk meg, találjuk meg azt lányt, még hogy fontosabb dolog! – mondják az utasok.
Akkor én hívom a rendőrséget! – lép elő a magas férfi és erősen megszorítja a trolivezető kezét.
– Ez a beszéd, emberek! Lássunk hozzá! Irány a Király utcai megálló! – kiáltja a trolivezető, majd beül a vezetőfülkébe és óvatosan elkezd tolatni az Izabella utcán.
