Fedor Bence 16 éves gimnazista, azt mondja, nap mint nap tapasztalja, mi zajlik az iskolafalak között, és mivel semmi nem változik, sőt a pedagógustüntetések eltűnésével a probléma egyre inkább kikopik a közbeszédből, a blogján írta meg javaslatait. Pontokba szedve osztotta meg, hogy véleménye és tapasztalata szerint mik a magyar oktatás legfőbb problémái, és hogyan működhetne jobban a rendszer.
Blogbejegyzésében elsőként említi, hogy “az iskola alapvető képességek – így például adózás, munkavállalás, és egyéb létfontosságú dolgok – megtanítását felejti el, vagy nem kellő mértékben teszi meg, ellenben bizonyos területeken, ahol néhány ismeret kihagyása semmilyen jelentős veszteséggel nem járna a tanulók szempontjából, ott teljesen a részletekbe megy.”
A másik komoly probléma meglátása szerint, hogy teljesen hiányzik a személyre szabottság. “Nemcsak tanulói szinten, már iskolai szinten sem létezik személyre szabottság. Iskolai autonómia lényegében nincs, az iskolaigazgatók jogköre minimális, és mindent központokból akarnak irányítani.”
Ezen kívül szót kell ejteni arról, hogy mennyire alulfinanszírozott ez a rendszer. A XXI. században krétával írunk a táblákra, kizárólag papír alapú füzeteket és tankönyveket használunk, ugyanazokat a műveket olvassuk, mint nagyszüleink, az okostelefonokat a sátán földi megtestesüléseként kezeljük. Miért? A tanárok bére a Lidl pénztárosaival vetekszik, a technológiai újítások mértéke elenyésző, a diákok az iskolába járást időutazásként élik meg, és nem pedig a tudás megszerzésének egyik legjobb útjaként.
További probléma szerinte az órási és teljesen felesleges túlterheltség:
Ez a rendszer egy gyilkos. Megöli a tanulók lelkét, elveszi a kreativitásukat, szabadidejüket, lehetőségüket arra, hogy építhessék a világot. Bezárja őket egy osztályterembe, ami azután sem engedi ki őket, miután véget ért a tanítási idő.
