Pénzügy

Üzleti és politikai érdek lett az olimpiarendezésből

Fenntarthatóság, tisztaság-átláthatóság, újrahasznosíthatóság, megbízható terror elhárítási-biztonsági rendszer – ezen követelményeknek csak olyan olimpiák képesek megfelelni, amelyeket NOB és a mögöttes üzleti lobbik háttérbe szorításával tartanak meg.

Egyebek között ezt állítja az olimpiák „közgazdaságtanára” szakosodott professzor, Andrew Zimbalist az Alapblog interjújában.

A szakember fontosabb megállapításai:

  • A riói olimpia 10 milliárd dolláros veszteséggel zárul. A mérleg egyik serpenyőjében ott a 15 milliárd dollár, amit az olimpiára Rióban kiadtak, a másikban pedig a 3,5-4 milliárd dollár, ami a jegyeladásokból, a szponzorálásokból, az olimpiához közvetlenül kapcsolódó kereskedelmi forgalomból és a televíziós közvetítésekből bejött.
  • 77 ezer embert erőszakkal lakoltattak ki, otthonaikat buldózerekkel rombolták le, többségük nem kapott újlakást
  • a tévés jogdíjakból, amelyek az igazán nagy pénzeket jelentik, 25 százalékot tarthat meg a rendező város, 75 százalék a NOB kasszájába vándorol, a szponzori pénzek sorsa pedig egy nagyon sötét történet
  • az utóbbi évtizedek leghatékonyabbnak bizonyult olimpiai helyszínein, Barcelonában és Londonban is az olimpia 17 napja alatt 5-10 százalékkal esett vissza a turizmus – ilyen időszakokban a klasszikus turisták ugyanis kerülik a tumultust és a hirtelen magasba szökő árakat
  • Az olimpia fő haszonélvezői üzleti és politikai csoportok. Az általuk működtetett rendszernek egyre kevésbé megkerülhető része a megvesztegetés.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik