A nagy mennyiségű Európába látogató turista a szokásosnál nagyobb célpontot fog jelenteni a terroristák számára.
Szögezte le Nyilvánvaló Tábornok, az amerikai hadsereg egyik tisztje. Az egyértelmű figyelmeztetést nem én találtam ki, az amerikai külügyminisztérium tényleg elmondta a franciáknak.
Egyébként teljesen logikus. Jön a foci Eb, amitől a terror veszélyének eddig is jelentősen kitett Franciaország csak még jelentősebben ki lesz téve a terror veszélyének.
Arthur Rambo
Egy közepesen komolynak tűnő fenyegetést már sikerült megúszni, amikor az ukrán-lengyel határon letartóztattak egy francia szélsőjobboldali férfit, aki állítólag muszlim és zsidó közösségek ellen szeretett volna 15 különböző terrorcselekményt elkövetni. Egy ideje már követték a titkosszolgálatok, végül 115 kilogramm robbanószerrel, egy rakás Kalasnyikovval, gránátvetővel és lőszerrel fogták meg, amint megpróbált Lengyelországon keresztül visszajutni Párizsba.
Ha a francia titkosszolgálatok nehezen tanulnak is (ami azért a sorozatos támadásokból kiderült), a hónapok óta tartó rendkívüli állapotban valószínűtlennek tűnik, hogy egy újabb radikális muszlim sejt meg tudna szervezni egy nagyobb támadást.
Főleg, hogy a párizsi robbantások és a Bataclan után a hatóságok nagyrészt arra használták fel a rendkívüli állapotot, hogy az eddigi status quot felrúgva mindenkit letartóztassanak, aki eddig gyanús volt, de nem volt elég ok, vagy bizonyíték a letartóztatására.
Vigyázó tekintetek Párizsra vetve
Több ezer házkutatáson és több száz letartóztatáson vagyunk túl, miközben a brüsszeli robbantások után egyértelmű, hogy a két terrortámadást egy több helyen lazábban egymásba kapcsolódó, de mégis közös csoport követte el, akiknek a tagjai a párizsi támadások után Belgiumba menekültek.
Ettől függetlenül egy terroristának nehéz lehet megállni a lehetőséget, hogy akkor csapjon le, amikor
- rengeteg turista érkezik Franciaországba,
- és az egész világ Párizsra veti tekintetét.
De nem a radikális iszlamizmus az egyetlen veszély, ami a foci Eb-t fenyegeti. Ennél van egy sokkal komolyabb akadály is, ami olyan, mintha csak Habony Árpád bevalamizett fejéből mászott volna ki.
Nem is akármilyen baloldaliak, hanem nagyon baloldaliak, egészen pontosan a szakszervezetek.
Ne kelljen dolgozni, de legyen pénz
És ha a francia baloldal sztrájkol, akkor azt nagyon komolyan csinálja. Egészen kevés dolgot vesznek annyira komolyan a franciák, mint azt, hogy ne kelljen dolgozni. És ennek egyébként egész Európára komoly hatása van. Nehéz lenne elvitatni a franciáktól, mennyit tettek azért, hogy ez a kontinens a gazdagokon kívül mindenki másnak is legalább élhető legyen.
Az, hogy ma egy 14 éves fiatal nem reggeltől estig egy gyárban robotol, hogy aztán négy órát aludjon egy esztergapad alatt, végül visszamenjen esztergálni, francia találmány. A nyolcórás munkanap is, egyébként, bár Magyarország furcsamód a Horthy-korszakban vette át ezt a jó szokást.
Ha nem ment volna csődbe. A mostani tüntetések Hollande elnök és Valls miniszterelnök munkajogi reformjai miatt kezdődtek el. Jó, inkább utóbbi, mint előbbi reformjai. Valls látszólag tisztában van a helyével a francia történelemben, és tudja, hogy ha ő nem tesz semmit a francia munkatörvények lazításáért, akkor senki nem fog.
Lö tüntetés
A miniszterelnök ezért megpróbált egy kis rugalmasságot beletenni a franciák 3280 oldalas munka törvénykönyvébe. Lazítana a leépítések szabályain és egy kicsit decentralizálná a kollektív tárgyalási jogokat. Ezzel azt lehetne elérni, hogy a nagy cégek közvetlenül a munkavállalóikkal tárgyaljanak, és ne szektorszinten kelljen megállapodni a munkaórák számáról.
A cégeknek ez nagy könnyebbség lenne, de egyszerű belátni azt is, hogy szektorszinten a dolgozók sokkal hatékonyabban tudják a saját jogaikat érvényesíteni.
Egyébként ez már a korábbinál egy sokkal szigorúbb tervezet, amit Valls erősen kibelezett a kezdeti tüntetések után. Sőt, Hollande szocialista pártja még ezt sem szerette volna elfogadni, így Valls eljátszotta azt a trükköt, hogy szavazás nélkül tolja át a parlamenten a javaslatot, és inkább elviseli az ezzel járó bizalmatlansági indítványt, amit ellene indítottak.
Mondtam, hogy Valls tisztában van azzal, milyen nyomot hagy maga után a történelemben.
Le mond-e?
A parlamenti szavazás (illetve annak hiánya) után Franciaországban leálltak a vasutak, az atomerőművek, az olajfinomítók, a párizsi metró, a külvárosi vasutak, a szemétszállítás, a kamionos fuvarozás, a légi irányítás és a pilóták is tiltakoznak. Szintén tüntetnek a diákok (nyilván) és ami ennél is durvább, maguk a rendőrök is. Senki nem elégedett a törvénytervezettel.
Pedig a CGT, a nemzeti szakszervezet, ami az egész tüntetéssorozatot szervezi, egészen sokat gyengült a régi szép időkhöz képest. De azt ők is érzik – pont ezért -, hogy ez az utolsó igazán nagy dobásuk arra, hogy megmutassák az erejüket.
A szakszervezeti tüntetések korábban a jobboldali kormányok két hasonló reformját már megakadályozták. Most is keménynek tűnnek, de egyre kevesebb embert tudnak az utcára vinni. Az összes tag három százaléka fizet már csak tagdíjat, amitől nem fog felfelé kunkorodni Philippe Martinez, a Renoult-gyár munkásából lett szakszervezeti vezető (beceneve Zapata) bajsza (mondom, Zapata).
Ilyen ez a c’est la vie
A mostani tüntetések nem is azért háborítják fel igazán a francia baloldalt, mert Valls szeretne átnyomni néhány reformot. Valls közismerten centrista politikus, ráadásul a népszerűbbek közül való. Francois Hollande viszont pont azzal került hatalomra a francia szocialista párt élén, hogy megígérte, a Sarkozy-rezsim után keményebben és hatékonyabban fog fellépni a gazdagok ellen.
Erre most ez van.
A nagy teszt néhány nappal a foci Eb kezdőrúgása után kezdődik majd. A törvénytervezet június 14-én kerül majd a szenátus elé, ekkor kezdődik az országos sztrájk is. Hatalmas kérdés, hogy sikerül-e megbénítani az országot 2,5 millió turista előtt, és hogy Valls, mint az eddigi kormányok, megadja-e magát a szakszervezeteknek.
