Közép- és Dél-Amerikából származó majmok “arcvonásait” vizsgálták
(Forrás: Kaliforniai Egyetem)
A kutatók 14 régióra osztották fel az arcokat, és mindegyikhez színkódot rendeltek. A majmok pofájának anatómiája és mintázata alapján is adtak egy “összetettségi értéket” az egyes fajoknak. Tanulmányozták, hogy az idők során miként alakult az arc összetettsége, és vizsgálták a majmok társadalmának szerveződését is, valamint azt, hogyan befolyásolhatta a környezet (például a hőmérséklet változása) a főemlősök pofájának alakulását.
S bár Michael Alfaro evolúcióbiológus, a tanulmány vezető szerzője szerint sok megválaszolatlan kérdés van még azzal kapcsolatban, hogy miként alakultak ki az arcok jellegzetességei, az előbbiek szerint gyűjtött adatok elemzése során a kutatók úgy találták, hogy a nagyobb csoportokban élő fajok pofája egyszerűbbé válik.
Azt valószínűsítik, hogy ennek az az oka, hogy a dísztelenebb pofán jobban látszanak az arckifejezések, ami előnyös a kommunikációban. Eredményük alapján feltételezik, hogy az emberi arc viszonylagos egyszerűsége is ennek köszönhető.
