„Balog Zoltán szerint már olyan stabil az ország helyzete, hogy lehetőség nyílik belső korrekciókra az oktatási rendszerben, az érintettek érdekeit jobban figyelembe véve.” A PDSZ elnöke az MTI alapján idézte a minisztert és arra figyelmeztette, teljesen egyértelmű, hogy az oktatás egészét kell átalakítani, mert a helyzet már súlyosan veszélyezteti az ország jövőjét.
A fokozódó elégedetlenség búvópatakként tört a felszínre, s most már a hömpölygő áradatként jelzi, hogy elég volt, eddig és ne tovább!
Balog miniszter teszi a dolgát. Legalábbis amiről azt gondolja, hogy az a dolga. Megoszt, intrikál, félretájékoztat. Úgy, ahogy ezt – miniszterként – mindig is tette. Visszatekintve az általa irányított időszakra bátran gondolhatta, hogy ami működött ezerszer, az működni fog ezeregyedszerre is.
Mendrey László szerint azonban most a miniszter téved.
A köznevelés rendszere csődöt mondott, a biciklit – nem csak – túltolták, de el is. Azt nem várhatjuk el tőle, hogy beismerje – maradjunk a szlengnél – hogy „elszabtuk”, de azt igen, hogy tegyen meg mindent – legalább a kármentésért.
A szakszervezeti vezető úgy látja, a miniszter által bejelentett köznevelési kerekasztal terve adott némi okot az optimizmusra, de egy nap után kiderült, esze ágában sincs valódi megoldást keresni. Még mindig azt hiszi, működik a rendszer, csak porszem került a gépezetbe.
A miniszter – ebben is – téved. A köznevelési kerekasztalnál helye van minden szakmai és érdekvédelmi szervezetnek – kormányzati szimpátiától függetlenül. A miniszter – államférfiként – nem teheti meg, hogy szemezget a „kínálatból”, hisz itt nem róla szól a történet, hanem az országról, aminek történetesen most pont ő a minisztere!
Éppen ezért a PDSZ a kerekasztal napirendjére azt javasolja, hogy még ebben a tanévben szülessen megállapodás azokról a rövid távon orvosolható, anyagi ráfordítást nem – vagy csak kis mértékben – igénylő kérdésekben, mint:
-
a tanulók terhelésének csökkentése (ennek keretében az óraszámok csökkentése, a NAT és a Kerettantervek átalakítása)
-
a pedagógusok munkaterhelésének csökkentése (a kötelező óraszámok 22-ben történő rögzítése, a 32 órás kötött munkaidő eltörlése, a – mindenkire vonatkozó – adminisztrációs terhek radikális csökkentése, a túlórák kifizetése, az életpálya modell és a minősítési rendszer valós feladatának megfelelő átalakítása)
-
Vissza kell állítani a tankönyvválasztás szabadságát, s az iskolák autonómiáját, biztosítani kell a gazdálkodás lehetőségét.
-
Azonnali beavatkozást követel a pedagógusmunkát segítő – nem pedagógus végzettségű – munkatársaink fizetésének jelentős emelése.
Mendrey László szerint hosszútávon megkerülhetetlen az állam szerepének vizsgálata a rendszer működtetésében, fenntartásában. A Klebelsberg Intézmény Fenntartó (KLIK) eddig hibát, hibára halmozott, nem volt olyan év mikor ne küzdött volna financiális gondokkal, már „rutinszerűen” nem fizet ki – törvényben előírt – juttatásokat, tavaly decemberben jelentős késéssel fizette ki a béreket. Évi ötszáz milliárd forint folyik ki a kezéből, nincs olyan területe a működésének mely eredményes lenne.
Az állam felelőssége a közoktatásban megkerülhetetlen. Ott kell beavatkoznia, ahol az önkormányzatok nem, vagy csak korlátozottan tudják ellátni közoktatási feladataikat. Ahol azonban erre készség, képesség, és akarat mutatkozik, ott az államnak nincs keresnivalója.
Mendrey László a KLIK lebontását, a tankerületi rendszer átalakítását kötelező feladatnak tartja, szerinte új, 21. századi köznevelés kell, aminek a megtervezése, megalkotása nem a kormányzati kiválasztottak privilégiuma, hanem mindenkié. A miniszternek a feltételrendszer kialakításának biztosítása a kötelessége. “Mindenki tegye a dolgát!” – kérte a PDSZ elnöke.
