Tudomány

Így ferdülhetett el a Szent Korona keresztje

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 12. 04. 15:00

Európa egyik leghatalmasabb uralkodócsaládja egy magyar királyné koronázására készül, hercegekkel, főurakkal telve a templom, bő egy óra van a szertartásig. És a koronát rejtő láda nem nyílik - így kezdődött a jelenet 1638-ban, amelynek végén a Szent Korona keresztje elferdülhetett.
Korábban a témában:

A magyar Szent Koronát övező számtalan rejtély közül talán egy sem foglalkoztatja jobban a közvéleményt, mint hogy mikor és miként ferdült el a kereszt a tetején. Számtalan elmélet látott napvilágot, van köztük logikus felvetés és a józan ész határait súroló – vagy inkább átlépő – vad ötlet is, de bizonyítani egyiket sem sikerült. Egy friss kutatás most új, az eddig legvalószínűbbnek és bizonyítékokkal a leginkább alátámasztottnak tűnik.

A Magyar Tudományos Akadémián 2012 óta működő “Lendület” Szent Korona Kutatócsoport eredményéről van szó, amelyet egy, a közelmúltban készült koronafilmben tártak a szélesebb nyilvánosság elé. A részletekről Pálffy Géza történészt, a kutatócsoport vezetőjét, az MTA BTK  tudományos tanácsadóját kérdeztük.

Vegyük fel ott a fonalat, ahol a Pálffy professzorral folytatott legutóbbi beszélgetésünk végén elengedtük. Miután kudarcba fulladt Bécs elleni hadjáratát követően, 1529 őszén Szulejmán szultán hadizsákmányként magával vitte, majd megértve közjogi jelentőségét, még útközben visszaküldte János királynak a Szent Koronát. Az ereklye 1541-ig előbb Magyarországon, majd 1551-ig Erdélyben maradt. A Szulejmán-féle incidens ugyancsak a minap került szélesebb körben nyilvánosságra a kutatócsoport jóvoltából, itt olvashat róla bővebben.

A kereszt eredetileg egyenes

Fráter György tehát 1551-ben átadta I. Ferdinánd királynak, aki Bécsben őriztette. Itt, azaz a bécsi kincstárban azután egy rajz is készült róla. Ez az első hiteles és részletes, ráadásul színes ábrázolás, amelyet a magyar Szent Koronáról ismerünk:

A Szent korona legkorábbi ismert ábrázolása. Forrás: A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában, FilmLab

A kereszt jól láthatóan egyenes, miként így áll Hunyadi Mátyás király és Jagelló-utódjai pecsétjein is, noha ezek csupán igen sematikus ábrázolást nyújtanak róla.

De még az 1610–1620-as években készült ábrázolások is mind egyenesnek mutatják. Ebből adódik, hogy a keresztet eredetileg egyértelműen merőlegesen rögzítették, valamikor 1625 után ferdült el, feltehetően baleset következtében.

Az 1551-et következő fél évszázadban a Habsburg királyok felváltva tartották nemzeti kincsünket Bécsben és Prágában attól függően, hol rendezték be udvarukat. Amikor a magyar és az osztrák rendek 1608-ban lemondatták II. Rudolfot, és helyébe öccsét, Mátyás főherceget ültették, a Szent Koronát is hazahozták Prágából Pozsonyba. Érdemes itt megállni egy pillanatra.

A magyar országgyűlés 1608-ban elfogadott egy törvényt, amely valójában  máig érvényben van: a Szent Koronát nem szabad kivinni Magyarország területéről. Sőt, erre koronázásakor a mindenkori magyar király személyesen esküt tett, mely ígéretét a koronázási hitlevélben is megerősítette.

Az évszázadok folyamán ugyan a szükség többször is törvényt bontott, a koronát menekíteni kellett, de amíg lehetett, ezt belföldön oldották meg – külföldre tényleg csak végveszélyben, például nagy török háborúk (1663, 1686) vagy a II. világháború idején vitték.

Több, mint “hét pecsét alatt” őrizték

II. Mátyás trónra lépése után új, díszes, erős vas ládát adományozott a magyar koronázási jelvényeknek, és a rendek megszabták őrzésük helyét és módját is. A ládát a pozsonyi vár legvaskosabb, úgynevezett Koronatornyának mélyén őrizték. A torony ma is áll, szlovák szakemberek a közelmúltban restaurálták a teljes épületrészt, így azt a helyiséget is, ahol a legnagyobb valószínűség szerint koronánk pihent – jegyzi meg Pálffy Géza.

Magát a ládát lezárták, és lepecsételték. Valahogy úgy képzelhetjük el, mint egy villanyórán a plombát: a zár felett egy posztódarab, rajta pecsétek egész sora. Magáé a mindenkori uralkodóé, valamint általában a király megbízottjaié, a magyar koronaőröké, és a három legfőbb magyar méltóságé, a nádoré, az országbíróé és az esztergomi érseké – közel tíz pecsét. Kinyitni, majd utóbb visszajárni csak a pecsétek tulajdonosainak jelenlétében volt szabad, a láda kulcsát pedig Bécsben, azaz az uralkodó rezidenciáján, Magyarország második fővárosában őrizték.

A lepecsételt koronaláda 1916-ból (Forrás: MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport Szakkönyvtára)

A helyiséget természetesen vastag vasajtó zárta le, ennek kulcsai pedig a magyar koronaőröknél voltak Pozsonyban, a korabeli Magyarország első fővárosában. Ha tűz vagy bármi más veszély, például nagy török támadás fenyegetett, a ládát gyorsan tudták menekíteni, de ki akkor sem nyithatták.

A királyné fejét nem érinthette

A Szent Koronát tehát közel sem olyan királyi ékszerként kezelték, akihez bárki hozzányúlhat, amellyel az uralkodó csak úgy díszeleghet társaságban vagy éppen egy tükör előtt. A koronaládát kizárólag a koronázás előtti napokban volt szabad felnyitni az úgynevezett fejpróbára. Nemzeti kincsünk esetében ugyanis elég nagy koronáról van szó, legtöbb uralkodónknak így egy sipkaszerű bélést kellett hozzá készíteni, nehogy leessen a fejéről.

Ezután a koronázás előtti napon mindig a pozsonyi Szent Márton-templom sekrestyéjében őrizték a várból oda levitt koronázási jelvényeket, a ceremónia után pedig kisebb-nagyobb körben, a modern korban egyre gyakrabban közszemlére tették, majd legkésőbb két-három nap múlva ismét elzárták azokat.

Egyedülálló magyar sajátosság, hogy a királyné koronázásához is szükség volt a Szent Koronára, de nem úgy, ahogy elsőként gondolnánk. Köztudott, hogy a király fejére az esztergomi érsek helyezi „Szent István koronáját”, ám a királynét a veszprémi püspök, a királyné egykori kancellárja koronázza egy úgynevezett házi koronával. A Szent Korona viszont nem kerülhet a fejére, azzal csak jobb vállát érinti meg a koronázási misét celebráló esztergomi érsek.

A királynék koronázása esetében ezért nem volt szükség fejpróbára, és semmi nem indokolta, hogy a koronaládát a szertartás előtti napokban kinyissák. 1638-ban éppen ebből lett a baj.

Elképesztően kellemetlen helyzet

Az akkor már 13 éve Sopronban megkoronázott, s egy esztendeje ténylegesen is uralkodó III. Ferdinánd király 1631-ben vette feleségül a spanyol Mária Anna infánsnőt, akit 1638. február 14-én koronáztak Magyarország királynéjává Pozsonyban. Bécsből elhozták a koronaláda kulcsait, a ládát előző nap levitték a várból a koronázótemplom sekrestyéjébe, de semmi nem indokolta, hogy kinyissák – ahogy fent írtuk.

Felvirradt a nagy nap, a pozsonyi dómba már indultak a hercegek, grófok, a monarchia krémje, a külföldi uralkodók követei és természetesen Magyarország elitjének színe-java. Körülbelül egy bő órával a szertartás előtt a láda felnyitására hivatott főurak beléptek a sekrestyébe, Esterházy Miklós nádor nyitná a ládát, de a zár nem enged.

Rossz kulcsot hoztak, vagy a 13 éve érintetlen, talán berozsdásodott zár ment tönkre? Nem tudjuk pontosan, feltehetően az előző történt. Óriási baki, világraszóló „leégés” lehetett volna a vége. Hamar szalasztottak lakatosokért, akik durván, erővel, ám még időben felfeszítették a láda tetejét. De még nem volt vége. A Szent Koronát még egy réz tok is védte, amely ugyancsak nem nyílt, de az ereklyéhez a kor szokásai szerint csakis a nádor, azaz világi elit első embere érhetett hozzá.

Pozsonyi lakatosok dolgoznak a koronaláda feltörésén (forrás: A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában, FilmLab)

Nem volt mit tenni, szegény Esterházy Miklós egy késsel piszkálta, feszegette ki Magyarország legszentebb ereklyéjét a  tok alsó részéből. Tegyük hozzá, akkoriban kiemelkedő tisztelte mellett a koronánk egyben “használati tárgy”, az uralkodókoronázások nélkülözhetetlen és legfőbb kelléke is volt.

Négyszáz éves titok

Mi sem bizonyítja jobban, mennyire éles helyzet, kényes affér volt, mint hogy az egész ügy csaknem négy évszázadig titokban maradt, senki nem beszélt róla, nem tárta a nyilvánosság elé. Csak egy szemtanú, pálóczi Horváth György, a magyar nagyúr, Bethlen István akkori országgyűlési követe írta le részletesebben a naplójában – innen ismerjük a történetet. A magyar nyelvű naplót viszont csak most, a XXI. század elején fedezte fel Pálffy Géza a Magyar Nemzeti Levéltárban.

Két követ ugyan még latin nyelven röviden említést tett az esetről, de ők nem voltak szemtanúk, és olyan szűkszavúan fogalmaztak, hogy abból semmiféle érdemi követeztetést nem lehet levonni. Az események bemutatásakor mindössze annyit jegyeztek meg: „erőszakkal feltörték a koronaládát”.

Ezután már ferde a kereszt

A professzor és kollégái azt feltételezik, hogy kereszt ekkor, azaz a láda durva feltörésekor ferdülhetett el. Nem biztos, de nagyon valószínű – nyomatékosítja a professzor. A kutatócsoport érvei és újabb felfedezései ugyancsak ezt erősítik meg:

  • Miként a fentiekben láthattuk, az 1620-as évekig készült ábrázolásokon a korona keresztje egyenes. Ezután az első ismert, valóban közvetlenül az eredeti felségjelvényről készült hiteles koronaábrázolás 1790-ből származik, itt a kereszt már ferde – vagyis ebben a bő másfél évszázadban kellett sérülnie.
  • Ebből az időszakból jelenleg az 1638. februári az egyetlen dokumentálható komolyabb baleset, amikor mindez megtörténhetett.
  • Az 1638. évi királyné-koronázás után példátlan módon a Szent Korona 12 napig nem került vissza őrzési helyére, a ládába – feltehetően magát a koronát is javítani kellett, miként a ládát is teljesen „újjá kellett éleszteni”.
  • A koronázás után III. Ferdinánd a Szent Korona számára egy új réz tokot is készíttetett a tönkrement pótlására, amelyben a 18. század végéig sértetlenül őrizték a legfőbb magyar felségjelvényt.

És miért nem teljesen biztos, hogy ekkor sérült meg a koronakeresztje vagy akár  pántjai? Mert legalább 2-3 esetet tudunk még, amikor a koronaládát ismét fel kellett törni, mert a régen használt zár korrodálódott. Nem lehet kizárni, hogy más, esetleg még durvább eset is történhetett az 1780-as évekig, vagy valamelyik szertartás során is megsérülhetett, de jelenleg nem tudunk ilyenről.

Pálóczi Horváth György naplója (A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában, FilmLab)

Egy későbbi példa ugyancsak szerfelett érdekes. A millenniumi ünnepségek idején 1896-ban a Budai Várból az épülő Parlamentbe akarták vinni a Szent Koronát. Ekkor is úgy jártak a magyar politikusok, mint Esterházy nádor és társai. A ládát a budai vár lakatosai feltörték, ám ennek semmi nyoma a korabeli hivatalos jegyzőkönyvekben. Csakhogy valakinek “eljárt a szája”, mert a sajtó másnap már megírta a bakit.

Végezetül fontos megjegyezni, hogy a kereszt eredeti ferdeségre vonatkozó minden misztikus magyarázat túlzás nélkül tartható ostobaságnak, manipulációnak. Hiszen a XVII. század elejéig bizonyíthatóan, végig egyenesen állt. Egyébként pedig a dőlésszöge nem is lehet 23,5 fok, nem párhuzamos a Föld forgástengelyével, különösen mivel jelenlegi állása utólagos, modern kori rögzítés eredménye.

(Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.