Finance image, various coins
Gazdaság

Emberek kerülhetnek utcára a kormány béremelése miatt

Tamásné Szabó Zsuzsanna
Tamásné Szabó Zsuzsanna

gazdaságos. 2016. 12. 21. 07:00

Korábban a témában:

Mint írtuk, a novemberi bérmegállapodáskor bérajánlás nem született, vagyis központilag nem adtak arra iránymutatást, hogy a vállalkozások mennyit emeljenek jövőre a minimálbér és bérminimum felett lévő kategóriákban. (Az idei évre sem volt bérajánlás.)

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASzSz) azonban már akkor jelezte, hogy készítenek ajánlást. Bő egy hete elő is álltak vele: arra szólították fel tagszervezeteit, hogy egységesen 15 százalékos béremelést követeljenek a versenyszférában.

Korábban több szakértő is mondta azt, hogy van esély az átlagos két számjegyű emelésre. Megkérdeztük a szakszervezetet, hogyan képzelik az egységes 15 százalékot, illetve a munkáltatói érdekképviseletet, látnak-e esélyt erre.

A bértorlódást szeretnék kezelni

A MASzSz elnöke, Kordás László megkeresésünkre a helyzetet így vázolta: a bérmegállapodás révén az alsóbb kereseti kategóriákban teljesen átárazódnak a munkakörök. Hozzátette, az egységes 15 százalékos egységes emelés egy ajánlás. Az a lényege, hogy kezelje a bértorlódást, amit a minimálbér és bérminimum emelése eredményez. Ehhez a szakszervezet véleménye szerint (bértömeget tekintve) legalább 15 százalékos emelésre van szükség.

Úgy vélik, ezen belül lehet differenciálni, úgy, hogy a magasabb bérkategóriákban mérsékeltebb, a minimálbérhez és a bérminimumhoz közeli béreknél pedig nagyobb legyen a bérfejlesztés, hogy ne legyen bértorlódás.

Egyébként pedig hangsúlyozta: arra kérik a tagszervezeteket, hogy javaslataikat a piaci környezetet és a vállalat termelékenységét is figyelembe véve tegyék meg.

Képtelenség az egységes 15 százalék

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára szerint a MASzSz egységes 15 százalékos bérajánlása értelmetlen, és képtelenség. Dávid Ferenc hozzátette: a mesében sincs olyan, hogy mind a nagyjából 500 ezer vállalkozás egységesen emeljen bért.

Értelmetlennek tartja az ajánlást akkor is, ha például azt nézzük, mint mondott a Coop új elnöke: nem fogják tudni a falusi boltok még a kötelező legkisebb bérek béremelést sem kitermelni, ha nem segít az állam. Azokon a helyeken pedig, ahol tele vannak minimálbéres meg bérminimumos dolgozókkal, ott eleve megvan a 15 százalék (fele-fele alapon).

A nemzetgazdasági átlagkereset-ajánlásnál mindig lehetett tudni, hogy van, aki felette, van aki alatta lesz, vagy semennyi emelést nem ad, mert nincs rá szükség. Feltette a kérdést: az egységes emelést mi indokolná?

Abban bízik, hogy a vállalati szakszervezetek tudják, milyen helyzetben van az adott cég, és ahhoz fogják szabni a béremelési kéréseiket. Az egységes 15 százalékot senki nem fogja szerinte figyelembe venni.

Megjött az étvágy

Ahogy tapasztalja, most mindenki bemondja a tizen-, huszonakárhány százalékos emelési javaslatait. Csak azt nem veszik figyelembe, a vállalkozások milyen kifeszített helyzetben vannak: több mint egymillió dolgozó (minimálbéres és bérminimumos) fizetését kell emelni (15, illetve 25 százalékkal). Ami már önmagában jelentős kiadást jelent.

Közleményük szerint a MASZSZ egyértelmű sikernek tartja, hogy a kormány a járulékok és az adók csökkentésével beszállt a béremelési programba.

A szakszervezetek ezek után azt várják el a cégektől, hogy átfogó javaslatokat dolgozzanak ki, arra hivatkozva, hogy a 15 százalékos emelés anyagi forrásainak jelentős részét az állam biztosítja. Ha megnézzük, az állam szerepvállalása 15 százalékos minimálbér-emelésnél 30 százalék feletti, a 25 százalékos bérminimum-emelésnél már csak 20 százalék alatti, és ha mondjuk egy bruttó 300 ezer forintos bért emelnek 15 százalékkal, abból is kevesebb mint 30 százaléknyi. Amiről mondhatjuk, hogy jelentős. De ettől még az emelés költségének nagyobbik része a munkáltatókat terheli.

Táblázatunkban látható, hogy mennyivel növeli meg havi és éves szinten a vállalkozások költségeit a minimálbér-, és bérminimum-emelés, az adócsökkentés ellenére is.

A kifeszített helyzetnek máris megvannak a negatív hatásai, mint arról mindkét érdekképviselet vezetője beszámolt.

Beindult a vállalkozói kreativitás

A szakszervezetnél látnak már olyan törekvéseket, hogy a bérminimumos dolgozókat megpróbálják minimálbéressé átminősíteni,hogy így spóroljanak a cégek a megemelkedett bérköltségeken. Például úgy, hogy eddig szakképesítéshez kötötték a munkakört, a jövőben pedig nem. Vagyis ahol a jogszabály engedi (ahol van erre mozgástér), ott nem írják elő a jövőben a munkakör betöltéséhez a szakképzettséget, mert így nem kötelező megadni a bérminimumot. De az is előfordul, hogy a munkaköröket szervezik át a cél érdekében.

A bérminimum most ugye bruttó 129 ezer forint, a megemelt minimálbér bruttó 127 500 forint – vagyis ez azt jelenti, hogy a dolgozók, akiket átsorolnak, alapbérként kevesebbet kaphatnak jövőre, mint most. (Pótlékokkal együtt talán ugyanannyit.)

A másik kirajzolódó tendencia, ami már látszik a bértárgyalásokon, hogy a cafeteriából is megpróbálnak visszavenni a cégek.

Megy a trükközés

Dávid Ferenc is hallott a minimálbéressé átminősítésről, méghozzá első kézből. Azt mondta erre: ha valakit beszorítanak a sarokba, akkor az próbál szabadulni, kitalálni valamit ahhoz, hogy élni tudjon.

Sőt, ő már hallott olyat is (ezt még tudomása szerint nem lépték meg), hogy a dolgozókat átnyomnák katásnak. Ami teljesen ellentétes a jogszabályokkal, szembemegy a normakövetéssel. Pedig az lenne a cél, hogy a magyar vállalkozások normakövetőek legyenek. De ilyen erős kényszerhelyzetben óhatatlanul előjönnek a kiskapus ötletek: a színlelt szerződés, a szürke-, vagy fekete foglalkoztatás, az átminősítés, vagy a katásítás. Morálisan ez egyáltalán nem védhető.

Viszont ahogy december 15-én megjelent a rendelet, mindenki szembesült vele, hogy ez nem játék, tényleg annyi lesz a legkisebb bér, amennyit mondtak, és tényleg ki kell valahogy gazdálkodni.

Nehezek a bértárgyalások

Kordás László szerint vannak ágazatok, vállalkozások, ahol a minimálbér-emelés nem jelent problémát. Ilyen az autóipar. De mondjuk az autóipari beszállítóknál már nehézségeket okozhat, még akkor is, ha vannak cégek, ahol 15 százalék feletti emelést is sikerült elérni (a csúcs eddig 23 százalék volt egy évre). Mert mellette léteznek olyan vállalkozók is, amelyekkel csak plusz 6-8 százalékban lehetett megegyezni. És fejtörést okoz a minimálbér-emelés például a teljes kereskedelemben is.

A szakszervezet rengeteg feszültség lát a munkaerő-piacon. Egy része a hirtelen nagy mértékű, erőltetett kormányzati minimálbér-emelésből adódik. Amivel ugyan elégedettek a szakszervezet, de Kordás úgy véli, az ő ajánlásuk, a három évre elosztott 9-9 százalékos emelés vállalhatóbb lett volna a munkáltatók számára (kompenzálva az szja-kulcsok módosításával, ami szintén növelte volna az alacsonyabb jövedelmi kategóriákban a nettó bért).

A másik probléma, hogy a jelenlegi bérezési struktúra nem díjazza a hűséget, a lojalitást. Hatalmas a munkaerő-kereslet. És mivel a cégek nehezen kapnak munkaerőt, hajlamosak jobban megfizetni az újonnan felvett embert, mint azt, aki már régebb óta a cégnél dolgozik.

Keményedik a bérharc

Dávid Ferenc is úgy gondolja, kemény bértárgyalások várnak mindenkire. Bizonyára lesz, ahol ki tudják kényszeríteni majd a 15 százalékos emelést, de egységesen biztos hogy nem. A bérajánlás szerinte most egy üres papír.

Emlékeztetett: a VOSZ a bérmegállapodást is kényszeredetten írta alá, csak azért, mert egymillió embert nem akartak cserben hagyni, és nem akartak kiiratkozni a társadalmi párbeszédből, ezért nem akartak egyedül vétózni. De közgazdaságilag nem tartják indokoltnak, és pláne nem versenyképesség-javítónak.

Arra viszont számítanak, hogy a vidéki Magyarország kkv-i közül nagyon sokat le fog térdeltetni. Nem csak kereskedőket. Iparosokat is. A könnyűiparban (textilipar, feldolgozóipar, bőripar), ahol többségében nők dolgoznak, biztos, hogy nem lesz 15 százalékos emelés. Ő is hatalmas feszültségeket lát.

Előremenekülés

Kordás szerint a béremelésre mindenképpen szükség van, például azért is, mert a V4-ek többi tagjához képest 30 százalékkal le vagyunk maradva. Ezért is jellemző már, hogy a másik három országba is vándorol ki a magyar munkaerő. Hogy ne menjenek el az emberek, és utolérjük a régiós országokat, a következő 3 évben évente kell 12-15 százalékos bérfejlesztés, az átlagkereseteknél, szögezte le. Ehhez persze növelni kell a termelékenységet a hatékonyságot is a vállalkozásoknál, hogy életben és versenyben tudjanak maradni.

A szakszervezet eddig mindig azt tapasztalta, hogy szerették a cégek eltolni a bértárgyalásokat (tavaszra, nyárra lettek megállapodások), most viszont előre hozva már novemberben, decemberben lehetett érdemben egyeztetni – mondta. De január-februárban is tarthatnak még a megbeszélések.

Ami még érdekes: egyre több helyen születnek többéves (2, esetleg 3 éves) megállapodások. Ez egyfajta előremenekülés szerinte. Mert kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika, mindig beleavatkozik a kormány különféle szabályokkal. Ezért hajlamosak szerinte a cégek kicsit előrébb látni, elköteleződni, hogy legalább egy szegmens fix legyen, a bér.

Muszáj lesz számolni

Dávid Ferenc szerint a vállalkozások először is számolni fognak (főleg az ország észak-keleti felében lévők, ahol sok a minimálbéres)a két kötelező tarifa emelésével. Megnézik, mit hoz a járulékkedvezmény, mennyivel nőnek a költségeik. Utána gyorsan megnézik, hogy milyen évnek néznek elébe. És lehet, hogy szelektálni is fognak.

Megvizsgálják, hogy munkaszervezéssel, termelékenység- és hatékonyság-növeléssel hány fővel kevesebbel tudják ellátni a munkát. Vagyis elbocsájtanak pár embert. (Már ha nincsenek jelenleg is létszámgondjaik). Utána kerülhet szóba, hogy a többiek (nem minimálbéresek és bérminimumosok) bérét emeljék.

Úgy véli, ezért három hónapig az ő körükben nemigen lehet még számítani béremelésre. Szerinte a mérlegzáró közgyűlések (április, május) utánra kristályosodhat ki, hogy mennyi lehet a többi kategóriában a(z akár visszamenőlege) béremelés, mi az, ami belefér.

Persze ahol munkaerőgondok vannak, ott olyan kényszer-mechanizmusok léphetnek be, amikkel nem lehet előre kalkulálni.

Ki nevet majd áprilisban?

Dávid arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagyoknak inkább vannak eszközeik, hogy orvosolják a költségnövekedést: erőfölénnyel (a beszerzési ár lenyomásával), értékesítési árak feltornázásával (infláció), tőketertalékkal, új szempontok szerinti profitmegosztással, kisebb beruházásokkal fognak tudni forrásokat keríteni.

A kis cégeknek azonban ennél sokkal korlátozottabbak a lehetőségeik. És ami ma még kérdés: hogy el tudják-e ismertetni a költségeik növekedését. Vagy igen, vagy nem. Egységes válasz nincs erre.

És mit csinál az a vállalkozás, aki leszerződött mondjuk német bérmunkára, három évre előre, úgy, hogy minden paramétert rögzítettek?

Mindenkinek könnyes a szeme az örömtől: juj de jó, hogy emelkednek a bérek! (Már beindult az erre alapozó tévés kormánypropaganda is). Dávid viszont fél év múlva kíváncsi lesz arra, hány vállalkozásnak lesznek örömkönnyei, és hány fog bánatában zokogni. És ha a kicsik tönkremennek, akkor emberek kerülnek az utcára, figyelmeztetett.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.