Gazdaság

Közteher-mentesítés

admin
admin

2005. 07. 07. 08:00

Átfogó reformnak indult, közérzetjavító korrekció lett a vége - ekképpen summázható a kormány ötéves adócsomagja.







Kormányzati egyeztetés
az ÁFA-hatásokról. Választási szempontok.

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke április elején erősen ostorozta az adóreform-bizottságot, mondván: a testület által asztalra tett koncepció érdemi adócsökkentéssel nem jár, a gazdasági versenyképesség javítását nem segíti elő. Az akkori vehemencia után legalábbis elgondolkodtató az elnök legutóbbi, a kormány adóterveinek közzétételét követő nyilatkozata. Kuncze most úgy fogalmazott: nagy horderejűnek tartja a hétfőn bejelentett változásokat, jóllehet pártja bátrabb és radikálisabb lépéseket akart.

A frakcióvezető-elnök kijelentése az ötéves koncepcióra még csak-csak értelmezhető, elvégre az (legalábbis nyomokban) tartalmaz olyan elemeket, amelyek elmozdulásra utalnak a másfajta közterhelés irányába. A 2006-tól tervezett módosításokra azonban ez aligha áll.

A KULCSOK ŐREI. Ahhoz képest, hogy miként kezdődött az elkövetkező évek adókörnyezetének tervezése, teljesen felvizezett csomagot helyez a kormány a parlament elé. Pedig az év elején még úgy tűnt, az ország vezető erői rájöttek arra, miként védhetik ki, hogy az ellenzék hangsúlyosan szerepeltesse kampányában az adóreformot. A felismeréshez időben érkezett a támogatás: Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter felbuzdulása.






Harccal a fogyasztók felé


Az ármegjelölés helyt-állósága, a nyugtaadási kötelezettség, valamint az esetleges túlszámlázás ellenőrzése – ezek volnának a feladatai annak az árkommandónak, amellyel az a kormányzat célja, hogy a normál áfakulcs jövő évi csökkentésével a fogyasztók nyerjék a legtöbbet, ne pedig a kereskedők. Az áfaharcba belefáradt laikus akár azt gondolhatná, hogy a fentiek csupa olyan dolgok, amelyek már ma is elemei a fogyasztóvédők és adóellenőrök munkaköri leírásának, rosszabb esetben annak részét kellene képezniük. Az ezen szakembereket foglalkoztató intézmények küldetésüket tekintve piackonform módon valósítják meg azokat a célokat, amelyek egy piacgazdaság játékszabályaiba még beleférnek.

„Szabad piacgazdaságban nem az állam, s nem a kormány feladata, hogy meghatározza és ellenőrizze az árakat” – ez már a kisebbik kormánypártnak az árkommandót elítélő közleményében olvasható. A magát „a piacgazdaság pártján álló liberális pártként” definiáló politikai erő szerint az ötlet a szocialista évek rossz emlékeit idézi, ezért azt kérik a kormánytól: keressen más, piacbarát megoldást, hogy az adócsökkentés hatását az emberek érzékelhessék. Közleményének tanúsága szerint az SZDSZ bízik az emberekben, akik vélhetőleg pontosan el tudják dönteni, hol és mennyiért akarnak vásárolni, anélkül, hogy ezt valamiféle „kommandó” mondaná meg nekik.

Az ötletet valóban elcsúfítja, hogy a második világháborút követő időszak emlékeit eleveníti fel, amikor a feketézőkre és ügyeskedőkre csaptak le „tisztázó szigorúsággal” az árkommandók.

A pozíciójának szilárdsága miatt akkoriban már joggal aggódó fő pénzügyér az adóreform-bizottsággal olyan koncepciót próbált összerakatni, amellyel – úgy képzelték ezt kormányoldalon – kifoghatják a szelet az ellenzék vitorlájából. A testület produkciója azonban nem hogy világmegváltónak nem bizonyult, de Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tetszését sem nyerte el, s ez Draskovics székébe került. A kormányfő azzal indokolta a pénzügyminiszter menesztését, hogy az intézményi reformokhoz személyi változások is kellenek. Azt persze már akkor is sejthető volt, hogy a személyi változások önmagukban nem teremtenek garanciát az intézményi reformokra.

Kuncze hangnemének hirtelen enyhülése még meglepőbb annak ismeretében, hogy csupán néhány nappal a kormányfő tizenhárom adólépésének bejelentése előtt az SZDSZ elnöke az egységes adókulcs bevezetését is elképzelhetőnek mondta. Tette mindezt azok után, hogy Orbán egy nyilvános előadáson – hangsúlyozva fenntartásait – már elkerülhetetlennek nevezte a román és a szlovák példa követését. Abban nincs vita az elemzők között, hogy az egykulcsos rendszer versenyképességre gyakorolt hatása kedvezőbb lett volna, ám a társadalmi igazságosság szempontját ilyen rövid idővel a választások előtt már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az adóreform-bizottság ugyanakkor azt írta áprilisi jelentésében: az áfa egységesítése versenyképességi és foglalkoztatási szempontból sem tartozik a legsürgetőbb feladatok közé.

HAGYTÁK MAGUKAT. Az adókulcsok uniformizálásának gondolata csak rövid ideig volt képes felszínen maradni. Június elején még két – egy kedvezményes 10, illetve egy normál 21 százalékos – áfakulcsról, illetve 21 százalékos egyszerűsített vállalkozói adóról (eva) szerzett tudomást a Világgazdaság, utóbbival nem kis felhördülést keltve evás körökben. A végül napvilágot látott kormányzati verzióval azonban egyértelművé vált: a szabad demokraták nemhogy érdemi, adóreform néven eladható változásokat nem tudtak kicsikarni, de abba is belementek, hogy – a 2002-es kormányváltás óta kifelé folyamatosan sugárzott – adócsökkentési igényeiket csupán hosszú távon elégítsék ki. Sőt, a kisebbik kormánypártot az sem zavarta, hogy a teljesítés végső határideje évekkel a 2006-os választások utánra esik, ami a megvalósulást „némileg bizonytalanná” tette.





Szocialista berkekben otthonosan mozgó források szerint az SZDSZ alkupozíciójának érezhető romlása mögött a köztársasági elnök megválasztásával összefüggő fiaskó áll, annak logikus következményeképpen, hogy a jelöltjük kudarca után a szocialista párt hangadói közül többen „szabadjára engedték indulataikat”. A nagyobbik kormánypárti frakcióban a sérelem masszív rezisztenciában csapódott le a szabad demokraták javaslataival szemben, így még azok a szocialisták sem igazán hallatták hangjukat, akik bátrabb adólépéseket is elképzelhetőnek tartottak volna. Így kerekedhetett felül a szokványosnál durvább hangnemű politikai alkukban csiszolódott elképzelésben – különösen annak 2006-ra vonatkozó szakaszában – a szakmaiságon a populizmus. Olyannyira, hogy az elemzők teljes joggal hiányolják a más típusú közterhelés irányába történő elmozdulást az ötéves tervből, a jövő évi változásokról pedig egyenesen azt állítják: azokkal a kormány a választási költségvetésnek „ágyazott meg”.

KAMPÁNYÉRV. Tény: a 2006-os adó­csomagocska leglényegesebb eleme, az áfa legfelső kulcsának érzékelhető megkurtítása 25-ről 20 százalékra – inflációcsökkentő hatásán túl – főként a választási kampányban ígérkezik használható érvnek. Ezt a benyomást erősíti, hogy a kormányoldal „árkommandó” (lásd keretes írásunkat) felállítását tervezi azért, hogy a kulcscsökkentés haszonélvezői valóban a fogyasztók legyenek. Az elemzők szerint az is koncepciótlanságra utal, hogy az adó egy részéről lemondó kormányzat eleddig fordított elvet követett, utóvégre az elmúlt években éppenséggel emelkedett az áfaterhelés. Ráadásul könnyen beszedhető, jól kalkulálható adóbevételről beszélünk, amelynek elmaradása jövőre legalább 166 milliárd (ez a kormány hivatalos becslése), egyes szakemberek szerint viszont akár 200 milliárd forintos, vagy azt meghaladó kiesést is okozhat. A 20 százalékkal Magyarország beéri ugyan a térség többi államát (lásd a grafikont), ám az elemzők ebben a konvergencia-program újabb kockázati elemét látják, amely lassacskán az elvi esélyét is eltünteti a 2010-es eurózóna-csatlakozásnak. Az áfa csökkentését többen amiatt is elsietettnek tartják, mivel a kulcs mérséklése később alkalmasabb eszköz lett volna az infláció kívánt szintre szorításához, a maastrichti kritériumok teljesítéséhez.





Brüsszel meglepődött


Sikerült alaposan meglepnie Brüsszelt a magyar kormánynak a múlt héten bejelentett adócsökkentési terveivel. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős tagja a Figyelő kérdésére elismerte: váratlanul érte a Budapesten bejelentett adóreform, amelynek alkotóelemeiről részletes tájékoztatást kért a magyar pénzügyminisztertől.








Joaquín Almunia.
A gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős
uniós biztos részletes tájékoztatást kért
a magyar pénzügy-
minisztertől.

A spanyol nemzetiségű biztos arra is célzott, hogy a kilátásba helyezett adócsökkentések alkalmasint módosíthatják azt az értékelést, amelyet a bizottság éppen a napokban készül véglegesíteni a túlzott mértékű államháztartási hiány leszorítására foganatosított magyar intézkedésekről. Július 7-én jár le ugyanis az a négy hónapos határidő, amelyet hazánk arra kapott, hogy az uniós pénzügyminiszteri tanács (Ecofin) márciusi ajánlásainak figyelembevételével olyan költségvetési kiigazításokat tegyen, amelyek – a nyugdíjreform hatásait is belekalkulálva – biztosítják az ez évre tervezett, a GDP 3,6 százalékának megfelelő hiánycél elérését. „Nem tudunk pozitív véleményt kialakítani, ha egy héttel később olyan intézkedések születnek, amelyek módosítanak, esetleg még rontanak is a helyzeten” – hangsúlyozta Almunia azt, hogy a bizottságnak az új történések fényében várnia kell, mielőtt véglegesítené a magyar értékelést. Brüsszel ennek ismeretében ajánlást terjeszt majd a pénzügyminiszteri tanács elé, amelynek döntenie kell a soron következő lépésekről. Mint emlékezetes, hazánkkal és öt másik új tagállammal szemben éppen egy évvel ezelőtt indult el az úgynevezett túlzott deficit eljárás a referenciaértéket (a GDP 3 százalékát) meghaladó államháztartási hiány miatt. Az eljárás azonban ez év elején új szakaszba lépett, miután Magyarország nem tudta tartani magát a tavaly kitűzött hiánycélhoz.

Hogy ez ne ismétlődhessen meg, a pénzügyminiszteri tanács márciusban konkrét ajánlásokkal fordult a kormányhoz, négy hónapos határidőt szabva a szükséges korrekciók megtételéhez. Joaquín Almunia mostani meglepődésének egyik oka, hogy az Ecofin egyik ajánlása éppen az adócsökkentések tekintetében intette önmérsékletre a kormányt, jóllehet, már akkor is egyértelmű volt, hogy a felek nem egyformán ítélik meg a helyzetet. „A magyar hatóságok bárminemű adócsökkentés időzítését és végrehajtását a konvergencia-programban szereplő deficitcélok elérésétől tegyék függővé” – fogalmazott a szöveg. Almunia akkor ki is jelentette, hogy a bizottság nem javasol adómérséklést, sem azt, hogy az adókból származó bevétel csökkenjen. Mire lapunk megjelenik, a pénzügyi biztos talán már meg is kapta azokat az információkat Budapesttől, amelyek alapján a bizottság véleményt formálhat az államháztartási hiány lefaragását célzó magyar erőfeszítésekről.

Magyarországnak egyébként csak 2008-ban kell az előírt 3 százalékos szint alá vinnie a hiányt, ám ehhez az éves hiánycélok teljesítésén keresztül vezet az út. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hazánkkal szembeni deficiteljárás formailag egészen addig fenn is marad.
                                                        GYÉVAI ZOLTÁN, BRÜSSZEL

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.