A 1704 késő őszén ismét fellángolt összecsapásokban II. Rákóczi Ferenc kurucai egymás után értek el sikereket, elfoglalták Érsekújvárt és Kassát. Decemberben a Nyitra vármegyei Lipótvár ostromára készültek, amikor híre érkezett, hogy Siegbert Heister császári generális 20 ezer fős felmentő sereggel úton van a vár felszabadítására. Miután Bercsényi Miklósnak nem sikerült a Kis-Kárpátok szorosaiban feltartóztatnia a labanc hadat, Rákóczi megközelítőleg 22 000 katonájával Nagyszombat irányába nyomult előre, hogy nyílt csatában állja az ellenség útját. Ez volt az akkor 28 esztendős fejedelem első jelentős ütközete, melyet maga vezényelt – írja a Rubicon.hu.
Heister kémei jócskán túlbecsülték a kurucok létszámát, ezért habozott, hogy vállalja-e a csatát. Ekkor azonban egy áruló tájékoztatta őt az ellenség valós számáról, illetve arról, hogy Scharodi János, a Rákóczi oldalára átállt németek egyik alezredese árulásra készül. A generális így a csata mellett döntött, a két sereg 1704. december 26-án rontott egymásnak Nagyszombat mellett. A kuruc támadás eredményre vezetett, eleinte a labancok erősen vesztésre álltak, ám Rákócziék többszörösen hibáztak. Először is nem volt olyan vezér, aki a sikerek csúcspontján fosztogatásba kezdő katonákat rendre utasította volna, másodszor a rohamozó hadoszlopok között hatalmas rés tátongott. Miután a labancokat kis híján megfutamító
Rákóczi állítólag látta a csapatait fenyegető veszélyt, közbe is akart lépni, de környezete fizikailag tartotta vissza őt a beavatkozástól, mert féltették testi épségét. Ekkor Scharodi is úgy látta, eljött az idő váratlanul kitűzte a fehér zászlót, és katonáival megfordulva tüzet nyitott a kurucokra.
Az árulás végleg eldöntötte az ütközet sorsát, Heister egységei felülkerekedtek, a fejedelem pedig elrendelte a visszavonulást. A császáriak a nap végére elfoglalták Nagyszombatot, a diadallal pedig Lipótvárt is felmentették, ellenben a legyőzött hadak üldözésére már nem vállalkoztak. Bár a nagyszombati fiaskó fájó emlék maradt a kuruc háborúk korából, a vereség valójában nem járt komoly következményekkel a szabadságharc menetére nézve.
