A törökverő kormányzó, Hunyadi János 1456-os halálával felbomlott a két nagy bárói érdekcsoport, a Garai-Cillei- és a Hunyadi-Szilágyi liga egyensúlya – Cillei Ulrik gróf viselte a gyámságot az ekkor 16 esztendős V. László király felett. Rögvest vita robbant ki, hogy a Hunyadiak szolgáltassák vissza a János, mint kormányzó kezébe adott királyi javakat (főként a bajtól megmenekült Nándorfehérvárt, az ország kapuját). Akarata érvényesítése érdekében az ifjú uralkodó keresztes haddal 1456 szeptemberében a Délvidékre vonult, és Futakra országgyűlést hívott össze – írja a Rubicon.hu.
Hunyadi László, az új családfő engedett a királynak, lemondott a Hunyadiak által lefoglalt királyi várakról és birtokokról, ezért cserében pedig csupán annyit nyert, hogy mentesült az elszámolási kötelezettség alól. Amikor viszont V. László október elején megjelent Nándorfehérvár alatt, ahova azonban csak ő maga és Cillei Ulrik léphetett be.
Itt aztán szóváltás alakult ki, az urak kardot rántottak, Cillei holtan maradt a padlón. Hunyadiék főbenjáró bűnt követtek el ezzel – itt írtunk róla részletesen –, rengetegen elfordultak tőlük, a további „bajok” megelőzésére. Temesvárra hurcolták a királyt, és 1456. november 23-án, Temesváron írásos esküt csikartak ki arról, hogy Cillei haláláért semmilyen retorzió nem éri a családot. V. Lászlónak természetesen nem volt lehetősége ellentmondani. A Hunyadiaktól elpártolt Ujlaki Miklós hamarosan kiszabadította a királyt, év végére színleg helyreállt a béke, a mélyben lappangó feszültség azonban 1457 márciusában kitört. Az uralkodó Budára hívta Hunyadi Lászlót, felségárulási perbe fogta, a rendkívül gyors bírósági eljárás után pedig kivégezték.
A kortársak persze azonnal összeesküvésre, gyilkosságra gyanakodtak, ám későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a király fehérvérűségben – leukémiában – szenvedett, ez okozta korai halálát.
