Civilizációnk alapja az írás, az adatok, szabályok, ötletek, események feljegyzése tette lehetővé a nyilvántartást, a kormányzást és a kultúra megőrzését. Az írásrendszerek megkönnyítették többek között az adóztatást, a törvények betartását és az üzleti tevékenységek átláthatóságát – írás nélkül világunk elképzelhetetlen lenne.
Az írást alapvetően a különböző gazdasági ügyletek feljegyzésére hozták létre, ám nem kellett sok időnek eltelnie, hogy egyéb célokra, például személyes kommunikációra, a mitológia rögzítésére vagy éppen a csaták ismertetésére is felhasználják. Az emberek szép lassan felismerték az írás erejét, ezzel együtt pedig elkerülhetetlenül arra is rájöttek, hogy a részletek elhallgatása vagy megmásítása az alkotó számára komoly előnyökkel járhat.
Ugyan a dezinformációs kampányokat sokan modern találmánynak tekintik – és tény, hogy mára, az internet korára a félretájékoztatás példátlan mértéket öltött –, a módszer már az írás korai szakaszában megjelent. Ami külön érdekes: az ősi dezinformációk gyakran a maiakhoz hasonlóan kifejezetten politikai célokat szolgáltak.
Az ókor tankcsatája
Az ókori dezinformációk egyik jól ismert, korai példája Egyiptom egyik leghíresebb fáraójához, II. (Nagy) Ramszeszhez köthető. A történet hosszú időn át egyiptomi narratívából, templomok falain megörökített képekből és szövegből, valamint egy, papiruszokon rögzített versből volt ismert, napjainkra azonban a kutatók sokat árnyalták a képet.
Az időszámítás előtti 13. században a termékeny félholdban két nagyhatalom feszült egymásnak: Egyiptom és a Hettita Birodalom, egyik oldalon I. Széthivel, a másikon pedig II. Muvatallisszel. A két állam a mai Szíria területén került konfliktusba, míg végül I. Széthi halála után fia, II. Ramszesz úgy döntött, a korábban elvesztett területek visszaszerzéséért hadjáratot indít. A támadásban maga a fáraó is részt vett.
I. e. 1275 körül a felek a mai Szíria területén, Kádesnél csaptak össze.
Az ütközet több szempontból is korszakalkotónak bizonyult.
A történtekkel kapcsolatban a fő információforrást a II. Ramszesz korabeli Egyiptom adta, a történéseket többek között az abüdoszi templomok, Luxor és Karnak domborművei mesélik el.
A fáraó dicsősége
Az egyiptomi narratíva alapján a II. Ramszesz vezette csapatok jelentős túlerővel találták szemben magukat, ennek ellenére a sereg elsöprő győzelmet aratott, a fáraó pedig maga is aktívan kivette a részét a sikerből. A beszámolót évszázadokon át tényszerűnek tekintették, ma már azonban a legtöbb kutató inkább ügyes propagandafogásnak, semmint hiteles forrásnak tekinti a vonatkozó szövegeket.
A II. Ramszesz-féle narratíva szerint az uralkodó a teljes hettita sereget és a szövetséges csapatokat is egymaga semmisítette meg, királyuknak is csak azért kegyelemzett meg, mert az könyörgött neki. A kutatók ezt hosszú időn át úgy értelmezték, hogy fáraó szerepének kihangsúlyozásával az istenek és alattvalók előtt akarták megmutatni erejét, az egyiptomi győzelem viszont összességében így is elsöprő volt.
II. Ramszesz saját teljesítményének szépítése mellett persze a hettiták becsmérlésére is fordított energiát: ellenségeit nyomorultnak, istentelennek bélyegezte. Alsóbbrendűségüket, illetve a fáraó kiválóságát a kapcsolódó képi ábrázolásokon is egyértelműen megjelenítették.
Ami a csata utóéletét illeti: Egyiptom szerint az összecsapás után II. Ramszesz visszatért hazájába, hiszen Kádes megtartása eleve nem is szerepelt a céljai között. A Levante feletti uralmat mindenesetre így is sikerült biztosítania.
A régészeti bizonyítékok alapján az uralkodó mindent megtett, hogy híre bejárja birodalmát, dicsőséges hadjáratának története pedig minél szélesebb körben fennmaradjon saját kora és az elkövetkező generációk számára.
A hettiták máshogy látták
Napjainkban az események szélesebb kontextusú vizsgálatának köszönhetően a szakértők árnyaltabban látják a történteket. A kutatók többsége immár azon az állásponton van, hogy a kádesi csata kvázi döntetlennel, esetleg egyiptomi vereséggel zárult.
II. Ramszesz narratívájának egyik fő cáfolata, hogy az i. e. 13. századi levantei lelőhelyeken nem találni nyomát az egyiptomi fennhatóságnak. Sem egyiptomi stílusú tárgyak, sem egyiptomi feliratok nem kerültek elő a korabeli térségből, a kerámiák, az építészet, a mezőgazdasági technológia és a valláshoz kötődő tárgyak nem hordozzák magukon az elvárható jellegzetességeket.
Hettita és mezopotámiai ékírásos szövegeket viszont szép számmal fedeztek fel erre, ami önmagában megkérdőjelezte Egyiptom levantei fennhatóságának történetét. Noha a hírhedten bonyolult régészeti közegben mindez nem perdöntő, mindenképp árulkodók az adatok.
Jóval meggyőzőbbek a csatához kapcsolódó egyéb írásos források, így a Hattuszaszban, a Hettita Birodalom központjában megőrződött levéltár leletei. A helyi szövegek a III. Hattuszilisz – II. Muvatallisz testvére és az akkori uralkodó –, valamint II. Ramszesz közötti levelezésből származnak.
Az egyik levélben III. Hattuszilisz arra panaszkodott, hogy II. Ramszesz győzelemként állította be a kádesi vereségét, amire válaszul a fáraó maga is elismerte: a csata valóban nem volt egyszerű számára.
A történelem első békeszerződése
A hattuszaszi egyéb feljegyzésekből az is kiderül: II. Ramszesz hadjárata elején azt az információt kapta, hogy a hettiták még nem érték el Kádest, ezért a főseregtől elszakadva egy kisebb csapattal előresietett. Az uralkodót azonban átverték, és csak súlyos veszteségek árán tudta elkerülni a katasztrófát, végül pedig kénytelen volt meghátrálni.
A kádesi csata pontos kimenetelével kapcsolatban érdekes bizonyíték továbbá egy, a harc után 15 évvel született dokumentum, amely a történelem legkorábbi ismert írásos békeszerződése. A szöveg egyiptomi és hettita nyelven is megőrződött. A szerződés értelmében
Úgy tűnik, II. Ramszesz propagandájába nem igazán passzolt a szöveg: csupán két, sűrűn írt, vizuálisan nem épp figyelemreméltó példányban maradt fenn Egyiptomban, szemben a kádesi csatáról szóló beszámolók nagy mennyiségével és minőségével. A megállapodás azt sugallja, hogy az összecsapás egyik fél számára sem hozott igazán pozitív eredményeket.
Érdemes hozzátenni: a kádesi csata eseményeinek megértése messze nem zárult le. A II. Ramszesz által alapított, uralkodása alatt fővárossá tett Per-Ramszeszből például előkerülhetnek még olyan leletek, amelyek árnyalják a képet.
Az ugyanakkor így is megállapítható, hogy a csata egyiptomi beszámolói hemzsegnek a ferdítésektől, és ez a nagy mértékű dezinformációs hadviselés egyik legkorábbi dokumentált esete. A történet egyben általánosságban is jelzi: érdemes kritikusan állni II. Ramszesz és más történelmi szereplők saját narratíváihoz.
