Világszintű trendként hazánkban is egyre növekszik a természet, a vadvilág iránt érzett felelősség, egyre többen hajlandók személyesen is tenni a megóvásuk érdekében. Hasznos ez nagyon a vadon élő állatok védelmében például, hiszen több szem többet lát, több kéz többet tesz, a nyilvánosság pedig felbecsülhetetlen az egyes problémák napirenden tartásában, megoldásában. A segítő szándék és a laikus buzgalom ugyanakkor fordítva is elsülhet, gondoljunk csak a rejtőző őzgidák vagy a fészekből kiugráló madárfiókák kéretlen „mentésére”.
Védett állat és laikus ember
A szakmaiság hiánya gyakran szül népharagot épp azon szervezetek ellen, amelyek megfelelő szaktudással, átfogó stratégiával dolgoznak a természet és a védett fajok megóvásán. Ilyen volt a szeptember közepén lesújtó fecskevész, amikor a hirtelen hidegre és esősre váltó időjárás miatt százával, ezrével pusztultak a legyengült madarak.
Aki csak tudott, fecskét mentett, bár kevés sikerrel, ugyanakkor hatalmas civil lelkesedéssel. És épp ezekben a vészterhes napokban jelentek meg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a fenékpusztai madármentő állomáson, és elkobozták az ott tartott, ápolt madarak tömegét, köztük rengeteg, frissen odakerült fecskét. Hatalmas felháborodás kerekedett a közösségi médiában, hogy ezzel száz és száz madár pusztulását okozzák, ami természetesen nem igaz.
Sőt, mint Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjétől megtudtuk, az állomás évek óta a többszöri felszólítás ellenére sem biztosította a védett és fokozottan védett madarak tartására vonatkozó előírásokat, továbbá a szükséges engedélyek beszerzése is elmaradt. Így az illetékes kormányhivatal a törvényi kötelezettségének eleget téve rendelte el az állatok elkobzását, ilyenkor a nemzeti park munkatársainak a hatóság határozatba foglalt utasítása szerint kell eljárnia.
A szakemberek tehát a törvényesség betartása, az állatok védelme érdekében voltak jelen, a dolog egyetlen szépséghibája a szerencsétlen időzítés volt, épp a fecskepusztulás »kellős közepén«
– mondja a 24.hu-nak a szóvivő.
Ennek oka a jogszabályi háttér volt, ugyanis egy ilyen beavatkozás elrendelése hetekkel korábban történik meg annak érdekében, hogy a végrehajtásban érintetteknek legyen idejük felkészülni. Jelen esetben egy szeptember első napjaiban 16-ára időzített szemle elrendelésekor még senki nem tudhatta, hogy a kérdéses napon a Boris ciklonnak milyen hatásai lesznek.
Az eset és a mind aktívabb lakossági állatmentés jelensége indította el a gondolatmenetet, miszerint hogyan szabályozza a kérdést a jog, és mit mutat a tapasztalat? Köztudott, hogy védett állat tartása hatósági engedélyhez kötött, sőt, az esetleges visszaéléseket elkerülendő enélkül testrészeik, preparátumaik birtoklása is tilos. Hétköznapi példa: valaki erdei sétája nyomán megtalálja egy szarvasbogár fejét. Természetes úton pusztult el, az erre szakosodott lények eltakarítottak már belőle mindent, amit tudtak, a kemény fej azonban érintetlen. Mutatós darab, az ember hazaviszi,
És mi van akkor, ha felszedünk egy denevért a földről, dobozba, majd autóba tesszük, hogy elvigyük egy állatmentő szervezethez? Ha sérült sünt vagy védett madár fiókáját visszük haza, mert majd felerősítjük és elengedjük? Ezzel kerestük meg Dr. Bak Klára jogászt, az ELTE ÁJK oktatóját, Hanga Zoltánt, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét és Orbán Zoltánt.
