Egy friss tanulmányban egy ausztráliai barlangban feltárt két botot mutatnak be – írja az Arkeonews. A tárgyak tökéletesen megfelelnek azoknak a 19. századi forrásoknak, amelyekben a helyi őslakosok varázslási és átkozási szokásait rögzítették.
A leletek nagyjából 11-12 ezer évesek lehetnek, ez azt jelenti, hogy egy olyan kulturális gyakorlatról árulkodnak, amely világviszonylatban rekordideig maradt fenn.
A szertartás az utolsó jégkorszaktól egészen a gyarmati időkig fennmaradt a helyi népek körében.
A leletek a délkelet-ausztráliai Cloggs-barlangban, egy gazdag régészeti lelőhelyen kerültek elő. A barlang egy mészkőszikla tetején fekszik, ahonnan kilátás nyílik az Ausztrál-Alpora. A bizonyítékok alapján az emberek mintegy 25 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a környéken.
A lelőhely ma a gunaikurnai nép területén fekszik, az őslakosok 2009-ben döntöttek úgy, hogy a Monash Egyetemmel való együttműködésben vizsgálatokba kezdenek a helyszínen. Körülbelül 6000 évvel ezelőtt a barlang nagy része víznyelővé alakult, aminek következtében különböző korú leletek kerültek egymás mellé. Bruno David és kollégái egy olyan részre koncentráltak, amely nem sérült meg, itt került elő egy kazuárfából származó bot egy egykori tűzrakóból.
Az, hogy a 12 ezer éves fadarab megmaradt, egészen kivételes. A 40 centiméteres boton nem találtak olyan nyomokat, amelyek alapján a tűzbe vetették volna, csak a végén lévő perzselődés utalt arra, hogy rövid időre a lángokba tették. A tárgyon emberi vagy állati eredetű zsiradékot észleltek, gallyait gondosan eltávolították.
A további ásatások során egy hasonló, de nagyjából ezer évvel fiatalabb, 20 centiméteres botot is megtaláltak. A lelet az előzőhöz hasonló kontextusban került elő.
A gunaikurnaiak ma már nem tudják, hogy mire használhatták a tárgyakat, a kutatók ezért néprajzi szövegekhez fordultak. Így bukkantak egy 1887-es szövegre, amely a helyi varázslók, a mulla-mullungok rituáléit írta le. A kutatók egyéb forrásokat is azonosítottak, amelyek a kazuárfa-botokat varázslással hozták összefüggésbe.
Az egyik beszámoló erős hasonlóságot mutat a leletekkel. A szertartás részeként a varázsló egy ruhadarabot, egy hajdíszt vagy egy darab ételmaradékot szerzett be, majd azt egy emberi vagy kenguruzsírba mártott bot végére erősítette. A botot ezután tűz mellé helyezte, a mulla-mullung pedig addig énekelte a kiszemelt célpont nevét, amíg a fa bele nem esett a lángokba.
Bruno David, a csapat tagja szerint a felfedezés azt bizonyítja, hogy az ausztráliai őslakosok hagyományai milyen sokáig fennmaradtak. „Ez 12 ezer évnyi folyamatosság, a tudás átadása egyik generációról a másikra, egy olyan kulturális gyakorlat, amely 500 generáción keresztül szinte érintetlen maradt” – mondta.
Úgy tűnik, hogy a barlang nem lakóhelyként, hanem inkább a rituálék elzárt helyszíneként szolgált. A botok mellett az üregben további leleteket, például kövekből, törött cseppkövekből, egy kis őrlőkőből, kalcitpor-foltokból és kvarckristályokból álló, feltételezhetően szertartási céllal elhelyezett maradványokat is felfedeztek.
