Óriási, kihalt madár koponyájára bukkantak Ausztráliában – írja a ScienceAlert egy új tanulmány alapján. A leletnek köszönhetően jelentősen bővültek ismereteink erről az ősi szárnyasról, amely méltán viseli a gigalúd becenevet.
A fajt még 1913-ban fedezték fel egy rossz állapotban fennmaradt koponya alapján, most pedig, több mint 100 évvel később az őslénykutatók rátaláltak egy sokkal épebb koponyára is, amelynek köszönhetően sok újdonság kiderült az óriásmadárról.
A fosszília bizonyítja, hogy a G. newtoni megjelenése sokban különbözött a vele közeli rokonságban álló madarakétól. Hatalmas agykoponyája volt, nagy állkapcsa és egy háromszögalakú búbbal is bírt.
A kutatók szerint harapása rendkívül erős lehetett, ami lehetővé tette, hogy különböző növényeket és gyümölcsöket is szétzúzzon szájpadlásán. Fülnyílása és csőre pedig olyan védelemmel volt ellátva, amely meggátolta, hogy víz folyjon ezekbe a nyílásokba. Ez alapján arra következtetnek a szakértők, hogy életmódja erősen kötődött az édesvízi élőhelyekhez.
Ez pedig azt is megmagyarázhatja, hogy mi okozta a gigaludak 45 ezer évvel ezelőtti kihalását. Az egykor édes vizek nagy része ugyanis idővel sóssá változott, amely óriási hatással volt az ökoszisztémára, így akár azok a növények is eltűnhettek, amelyekkel a G. newtoni táplálkozott.
