1974. április 10-én, az Egyesült Államok Légierejének egyik tesztje során bocsátottak fel az Infra-Red Calibration Balloon nevű (S73-7) műholdat, amely eredetileg a The Hexagon System része volt. A kisebb, S73-7-et a nagyobb KH-9 Hexagonból küldték az űrbe, a 800 kilométeres körpályája felé. A műhold célja az lett volna, hogy felfújódjon és kalibrációs célponttá váljon, ám miután ez a terv füstbe ment, a műholdat elvesztették, és sokan azt hitték, eltűnt az űr mélyén.
A műholdat ezt követően sikerült bemérni, ám a 90-es években megint letért a pályáról, és ismét elvesztették. Közel 25 év észrevétlen sodródás után azonban végre megtalálták az egységet, írja a LiveScience. Jonathan McDowell, a Harvard-Smithsonian Center asztrofizikusa az eset kapcsán elmondta, hogy a műholdra az adatarchívum tanulmányozása, és az ott talált leírás alapján bukkant rá.
Földi radar és optikai érzékelők használatával az űrszemét nyomon követhető, és adott esetben katalógusba is helyezhető, de az egyes tételek pontos meghatározása kihívásokkal jár. A fellövést követően a mérnököknek van egy elképzelésük arról, hogy merre tart a műhold, és nagyjából milyen sebességgel sodródik. Azonban ha egy váratlan manőverre kerül sor, amitől megváltozik az útvonal, a mérnököknek komoly munkájába telhet, hogy újra megtalálják.
A kutató elmondta, egy ilyen felfedezés sokat jelent azok számára, akik megpróbálják nyomon követni a bolygónk körül keringő több tízezer elveszett műholdat és egyéb törmeléket. Azonban ahogy egyre több műhold indul az űrbe, a feladatuk egyre nehezebb lesz, és így a Földet érintő fenyegetések száma is folyamatosan nő.
