A másfél fok mára a klímaváltozás elleni küzdelem közismert jelképe lett. Az iparosodást megelőző szinthez képest a Föld éves átlaghőmérsékletének ilyen emelkedése mellett a klímaváltozás még kezelhető, viszonylag kevés veszteséggel túlélhető szinten marad. Ez az úgynevezett klímacél, amelyet az emberiségnek teljesítenie kellene. Azonban 2023-ban a globális átlag már 1,48 Celsius-fokkal haladta meg az 1850 és 1900 közötti szintet, a 1,5 fok helyett pedig egyre inkább a 2 Celsius-fok válik szimbolikus küszöbértékké.
Egyébként még most sem tűnik úgy, hogy hajlandók lennénk tenni is érte, a tavalyi klímacsúcson ugyanis még mindig csak látszateredményekre futotta az emberiségtől.
Pára és meleg
Egy-egy év adatai ugyanakkor még nem többek intő jeleknél, hiszen a felmelegedés nem évről évre zajló lineáris folyamat, a lényeg, hogy tartósan ne lépjük át a meghatározott küszöbértéket. Különben mi lesz? Kontinensenként, régiónként és térségenként más és más, hazánkban például máris a bőrünkön érezzük fokozódó szélsőségek képében: aszályok, hőhullámok, áradások, enyhe telek, a tavasz és az ősz feloldódása a forró és a hidegebb periódusokban.
A bolygó egyes régiói változatos körülmények miatt válhatnak lakhatatlanná vagy sokkal halálosabbá, mint ahogy azt az elmúlt évezredekben megszokhattuk, és itt nem feltétlenül csak az elsivatagosodásra, ivóvízhiányra vagy pusztító viharokra kell gondolnunk. A közelmúltban a Kiderül.hu nyomán itt írtunk arról, hogy 1,5 foknál Földünk egyes pontjain
Hol és miért alakulhatnak ki ilyen helyzetek, és mit tesz a nedves forróság a szervezetünkkel? Dr. Princz Jánost, a PTE Általános Orvostudományi Kar Alapellátási Intézet intézeti főorvosát, a Praktizáló Orvosok Baranyai Megyei Szövetségének elnökét és Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kérdeztük.
Izzadni komoly munka
Az emberi szervezet egy viszonylag szűk határok közé szorított optimális hőmérsékleten képes a leghatékonyabban működni. Ettől bármilyen irányba való eltérés esetén testünk akcióba lép a fűtés vagy hűtés érdekében, kompenzációs folyamatok indulnak be, utóbbi végeredménye a verejtékezés.
Nagyon kisarkítva a fizika alapvető törvényeit kihasználó vízhűtésről van szó, mivel a párolgás hőt von el a környezetéből. Az izzadság párolgása lehűti a bőrfelszín közelében futó erekben a vért, amely aztán testszerte áramolva gondoskodik a hőmérséklet csökkentéséről a mélyebben fekvő régiókban is.
– mondja a 24.hu-nak Princz János.
A krónikus betegek még kiszolgáltatottabbak
Alapvetően és bizonyos határok között nincs ezzel semmi gond, hiszen fajunk ebbe az irányba fejlődött, az egészséges, jó kondícióban lévő emberekben megvannak a kellő tartalékok. Tíz–húsz perc a szaunában a legtöbbeknél semmiféle gondot nem okoz, és a nyári napok forrósága is „kibírható”, ha éjszakánként lehűl a levegő, és a szervezet megpihenhet.
A problémát a magas napi középhőmérsékletek jelentik, az olyan hőségperiódusok, amikor még éjjel is aktívan izzadunk. Ez a helyzet még az egészséges szervezetet is kimeríti, és káros folyamatok indulhatnak be annál inkább, minél tovább tart és minél magasabb a hőmérséklet.
Ráadásul a krónikus betegséggel élőknél – itt a szív- és érrendszeri problémáktól a cukorbetegségen, a tüdőt érintő kórképeken át az elhízásig számos állapotot említhetünk – már az alapvető hűtési folyamat is káros plusz terhelést jelent. Nézzük a páratartalmat.
Halálos páros
Szintén egyszerű fizika, hogy egységnyi térfogatnyi levegő annál több vizet képes megtartani, minél melegebb. Ha adott hőmérsékleten eléri a 100 százalékot, telítetté válik, és egyrészt csapadék képződik – normál esetben, de erről majd később –, másrészt megszűnik a párolgás, mert a levegő már nem képes több vizet megtartani. Amennyiben pedig az emberi vízhűtésre gondolunk, a páratartalom növekedésével a verejtékezés veszít a hatékonyságából.
Minden ember szervezete eltérő, máshol vannak a tűréshatárok, ezért lehetetlen felfesteni a vörös vonalat, hogy 100 százalékos pára mellett milyen hőmérséklet lehet végzetes a szabadban. Prinz János szavait összegezve annyit állíthatunk:
A forró és nedves időjárás főleg a már említett krónikus betegeket veszélyezteti, de egészséges emberek számára is rendkívül káros. Arról nem is beszélve, hogy a fokozott verejtékezés gyorsan vezethet kiszáradáshoz, és az élősködők, kórokozók többsége is a meleg, nedves környezetben érzi magát a legjobban.
Forduljunk most a meteorológia felé, és lássuk, hol és hogyan alakulhatnak ki ezek a „halálos” feltételek.
Már most megtörténik
Földünknek vannak ugyan elviselhetetlenül meleg és fojtogatóan nedves régiói, ám ezek nem esnek egybe, a forróság mindeddig rendkívül ritkán találkozott telített levegővel. A klímaváltozás hatására azonban az eddig párjukat ritkító kivételek egyre gyakoribbá válnak, vagyis a 100 százalékos páratartalom extrém meleggel, esetünkben 35 Celsius-fokos vagy e feletti hőmérséklettel párosul. Ez az összeállítás pedig szokatlan és veszélyes az emberi szervezetnek.
Délkelet-Ázsia egyes részein és Indiában az elmúlt években már kialakultak ilyen helyzetek, a következő évtizedekben pedig a Száhel-övezetben és Amazóniában számíthatunk rá egyre gyakrabban
– fogalmaz lapunknak Molnár László.
Elég csak a közelmúltra visszatekinteni, 2023 júniusában 40 fokot meghaladó hőség szedte áldozatait Indiában. Erre jön a napi szinten óriási csapadékkal járó esős évszak, és mindkét feltétel adott. Persze gondolhatnánk, hogy trópusi környezetben a meleg és a pára mindig is együtt járt, ám előbbi mindeddig „visszafogottan” jelentkezett.
Az esővel ugyanis a talajra zúdul a felsőbb légrétegek hideg levegője is, ami logikusan átmeneti lehűlést okoz, a folyamat gyors ismétlődése pedig meggátolja a tartósan 35 fok feletti hőmérsékletet. Az extrém hőség azonban egész nagy magasságig „felfűti” a levegőt, ami így nehezebben telítődik, egy bizonyos szint felett pedig már csapadék sem képződik.
A forró, párás időjárási helyzet így hosszú időre „beszorulhat” egy adott területre.
Lehet még rosszabb is
A helyzet pedig várhatóan tovább romlik. Korábban írtunk arról, hogy a légkörbe juttatott kén-dioxid és korom helyben képes jelentősen visszafogni a felmelegedést, mivel még a magasban visszaverik a Nap energiáját, illetve a kicsapódó pára révén hozzájárulnak a felhőképződéshez, vagyis az „árnyékoláshoz”.
A két, üvegházhatást ellensúlyozó anyagot legnagyobb mennyiségben szén elégetésével bocsátjuk ki. India a világ egyik legnagyobb szénégetője, ami nyilván nem maradhat így örökre: amint a hatalmas ország más energiaforrásra vált, a felmelegedés régiós szinten várhatóan robbanásszerűen megnő.
