A 19. század második felére az Oszmán Birodalom jelentősen meggyengült, ezzel párhuzamosan a Balkánon pedig egyre erősödtek a nemzeti mozgalmak, amelyeknek célja a törökök által meghódított államok újbóli megteremtése volt. A görögök sikeres szabadságharcának köszönhetően 1832-ben létrejött az önálló görög állam, a cári Oroszország támogatását élvező szerbek pedig az 1830-as évektől nagyfokú belső autonómiára tehettek szert az Oszmán Birodalmon belül. A krími háborút követően 1862-ben, Moldva és Havasalföld egyesülése után létrejött a független Románia is.
A független balkáni államok létrejötte ösztönzőleg hatott a bolgár hazafiakra is, a 19. század közepétől egyre aktívabb nemzetépítő törekvések alakultak ki – írja a Múlt-kor.
A bolgár felkelés
A bolgár hazafiak 1875. május 2-ára általános felkelést terveztek, azonban a szerbek és a montenegróiak által támogatott, hercegovinai törökellenes lázadás lendülete magával sodorta őket, és két héttel a kijelölt időpont előtt, április 20-án az egyik forradalmi egységük megtámadta a török fegyveres helyőrséget.
A felkelés részleges sikereket ért el, a török egységek azonban kegyetlenséggel verték le a forradalmat.
Batakon kívül több mint 30 bolgár falut ért támadás, a becslések szerint 15 ezer ember esett áldozatul a megtorlásnak. Májusra szinte már mindenhol elfojtották a felkelést, a forradalom egyik utolsó, heroikus mozzanata a romániai emigrációban élő bolgár költő és forradalmár, Hriszto Botev akciója volt. A bolgárok Petőfije embereivel együtt tört be Észak-Bulgáriába, majd kitartó harcok után, 1876. június 1-jén halt hősi halált.
A forradalom eredményei
Bár a bolgárok szabadságharcát viszonylag hamar leverték a törökök, nem mondható, hogy teljesen eredménytelen volt a felkelés. Az oszmán birodalom kegyetlensége az ellenállókkal szemben ugyanis óriási nemzetközi visszhangot keltett, és világszerte beszédtémává tette a bolgárok helyzetét.
A szláv népek testvériségét hangoztatva 1877-ben a cári Oroszország háborút indított az Oszmán Birodalom ellen, amelyben bolgár, szerb, román és montenegrói csapatok is harcoltak a törökök ellen. 1878-ra a törököket sikerült kiűzni a Balkánról és ugyanezen év nyarán a berlini kongresszuson a nagyhatalmak elismerték Szerbia, Montenegró és Bulgária függetlenségét is.
