Korzikai pásztorok generációk át mesélnek egy titokzatos állatról, a ghjattu volpéról, azaz a macskarókáról, amely juhok és kecskék tőgyéből fogyaszt. A kutatók 1929-ben dokumentálták először az állat létezését, most, közel száz évvel később pedig hivatalosan is elismerhetik alfajnak a kist testű ragadozót – írja a Live Science.
A korzikai vadmacskák nevüket nagy farkukról és rókákra emlékeztető színükről kapták. Az állatok a többi vadmacskával és a házi macskákkal együtt a Felis nem tagja, a csoporton belüli pontos elhelyezés érdekében még folynak a genetikai vizsgálatok. Egy idén januárban megjelent tanulmány alapján a macskaróka egy ismert faj alfaja lehet.
Bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy ennek a kis macskának saját genetikai identitása van
– mondta Sébastien Devillard, az Université Claude Bernard Lyon 1 munkatársa.
A szakértő és kollégái korzikai vadmacskák és házi macskák mintáit vetették össze Szardínián és az Európai szárazföldön begyűjtött anyagokkal. Mint kiderült, a ghjattu volpe különbözik a többi macskától, ahhoz viszont, hogy külön alfajnak nyilváníthassák, még a közel-keleti rokonait is meg kell vizsgálni. Ezt követően is kialakulhat vita, a vadmacskák és házi macskák közti keveredések például bonyolítják a képet.
Hagyományosan az egyes vadmacska-populációkat egy faj, a Felis silvestris tagjainak tekintették. Mára a Természetvédelmi Világszövetség azon az állásponton van, hogy az afroázsiai vadmacska külön fajt alkot, ez a Felis lybica. Ezen csoportból tenyésztették ki őseink a házi macskákat.
A ghjattu volpék magasan fekvő területeken fordulnak elő, akár 2000 méteres magasságban is élhetnek. Devillard szerint a ragadozók valószínűleg folyami halakat fogyasztanak. Korábban felmerült, hogy az állatok külön fajt alkothatnak, ez azonban már nem tűnik valószínűnek.
Cikkünk a European Climate Foundationnel zajló együttműködésünk keretében készült.
