Az 1849. február 4-én vívott vízaknai vereség után Bem Józsefnek mindössze 1500 embere és néhány ágyúja maradt, és a Maros mentén nyugatnak haladva próbált egérutat nyerni. Véres utóvédharcok árán, de a honvédeknek sikerült egyesülniük a Damjanich János által küldött segédhadakkal, így az erdélyi hadsereg 7000 főre gyarapodott.
A feladat innentől Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok megállítása volt, mielőtt kijut az Alföldre, és ezt az 1849. február 9-én vívott piski csatában sikerült is elérni – írja a Rubicon.hu. Az apró falu Dévától 8 kilométerre keletre, a Sztrigy folyó bal partján fekszik, a feladat világos volt: meg kellett akadályozni, hogy a császáriak elfoglalják a Sztrigy felett épült, mintegy 40 méter hosszú fahidat.
A császári had létszáma is 7000 fő volt, de az osztrákokat ezen felül még a román népfelkelők tömege is segítette, tüzérségük pedig messze felülmúlta a honvédok tűzerejét. A véres ütközetben a híd többször is gazdát cserélt, Puchner ágyúi komoly rendet vágtak a honvédek között, a csata látszólag elveszett. Bem azonban észrevette, hogy a császáriak már szinte teljesen felélték lőszerüket, ezért mindent egy lapra tett fel: harcba küldte a Bethlen Gergely parancsnoksága alatt álló tartalék egységeket, melyek végül kiharcolták a győzelmet.
A Sztrigy két partját összekötő híd tehát a honvédek kezén maradt, a következő hónapokban pedig Erdély is újra magyar uralom alá került. Igaz, a döntő sikerhez még komoly bravúrokra volt szükség, ugyanis Bem csak Puchner és az oroszok kicselezésével tudott visszajutni a Székelyföldre, ahol ismét felfrissíthette csapatait, és felkészülhetett az ellenséges erők kiűzésére.
