A Voyager-1 és a Voyager-2 űrszondák az egyetlen ember alkotta eszközök, amelyek elérték a csillagközi teret. A szerkezetek 45 éve vannak úton, küldetésük során már átlépték a Naprendszer azon fontos határát, ahol a napszelet lelassítja a csillagközi nyomás. Emellett a heliopauzán is áthaladtak, itt a Nap plazmája már kevésbé domináns, és a csillagközi anyag válik meghatározóvá.
Egy új tanulmány érdekes részletet tár fel ezekről a peremekről – írja az IFLScience.
Azt a régiót, ahol a napszél dominál, helioszférának nevezik. A szféra megnevezés kissé félrevezető, hiszen a gömb forma csak egyik oldalán figyelhető meg, túlsó felén a régió egy üstökös csóvájához hasonlóan megnyúlt.
A Voyagerek a Földhöz közelebbi, gömb alakú részen keltek át. Először azon a régión haladtak át, ahol a napszél hangsebességre lassul, majd jött a heliopauza, ahol a csillagközi anyag már visszanyomja a napszelet. A Voyager-1 2012-ben, a Voyager-2 pedig 2018-ban lépte át ezt a peremet, felbecsülhetetlen értékű adatokat gyűjtve.
Akad azonban egy űreszköz, amelynek nem kellett ilyen messzire jutnia, hogy megvizsgálja a határt. A NASA IBEX (Interstellar Boundary EXplorer) a Föld körül keringve vizsgálja a Naprendszer peremének változásait. Eric Zirnstein, a Princeton Egyetem munkatársa és kollégái most egy 2014-es eseményt elemeztek, melynek során 50 százalékkal nőtt a napszél nyomása.
Az adatok alapján a részecskék hulláma 2015-ben érte el a heliopauzát, fodrozódásokat alakítva ki a határ egy 1,5 milliárd kilométer hosszú részén. A részecskék oda-vissza verődtek a heliopauza és a közelebb lévő határvonal között. A hatás annyira jelentős volt, hogy a Voyager-1 mögötti heliopauza nagyjából 750 millió kilométerrel lépett előre a 2012-es állapothoz képest. Az űrszonda valószínűleg a csillagközi térben maradt, de a határ nagyon közel került hozzá, míg a Voyager-2 számára távolabb kerülhetett a perem.
A kutatók eddig is tudták, hogy a napciklusból adódóan alakul a Naprendszer határa. A friss eredmények alapján a változások a véltnél komplexebbek lehetnek, a helioszféra pedig nem egy sima, hanem egy ráncos, hullámzó régiónak tűnik. A NASA 2025-ben induló IMAP (Interstellar Mapping and Acceleration Probe) űrszondája remélhetőleg segít jobban megismerni rendszerünk peremét.
