Októberben kezdik el kiemelni azoknak a második világháborús német hajóroncsokat, amelyek a Duna szerbiai szakaszán, az alacsony vízállás miatt kerültek elő – írja az MTI. A maradványok nyolc évtizede nehezítik a közlekedést a Vaskapu-szorosnál.
A vízből egy árbóc, a fedélzet és a raktér egy része is kilátszik. Az 1944-ben elsüllyedt hajók nem először kerültek felszínre, minden alkalommal előbukkannak, amikor huzamosabb ideig nagyon alacsony a vízállás. Legutóbb 2017-ben volt hasonlóra példa.
Walter Stettner Ritter von Grabenhofen altábornagy parancsára a német haderő 1944. szeptember 5. és 7. között a német Fekete-tengeri flotta 177 hajóját süllyesztette el, amikor az a Vörös Hadsereg elől vonult vissza. A roncsok az utóbbi közel 80 évben megnehezítették a folyami hajózást a Vaskapu-szoros utáni szakaszon, a hajókon ugyanis még fel nem robbant gránátok is vannak, a roncsok pedig még magas vízállás mellett is ellehetetlenítik a hajózást bizonyos részeken.
A maradványok miatt a folyó egy 6 kilométeres szakaszán csak egy szűk, 50 méteres csatornán lehet utazni, ezért a szembejövő hajók gyakran több órát is várakoznak, kerülésre vagy kitérésre ugyanis nincs lehetőség. A navigációs térképeken a Duna szerb-román határon található részét fehér színnel jelzik, ami azt jelenti, hogy feltérképezetlen területről van szó. A prahovói kikötőt is csak néhány éve aknamentesítették.
Az utóbbi tíz évben többször is felmerült, hogy kiemelik a hajókat, de ez eddig nem történt meg pénzhiány miatt. Szerdán Veljko Kovacevic közlekedésügyi miniszterhelyettes bejelentette, hogy október megkezdik a munkát, és erre az Európai Uniótól, valamint a Természetvédelmi Világalaptól kap támogatást Szerbia. A legalább öt évig tartó projekt összköltsége a becslések szerint 32 millió euró (valamivel több mint 13 milliárd forint) lesz.
A miniszterhelyettes szerint az 1980-as években a román fél már megpróbált egy hajót kiemelni, az viszont felrobbant, két ember halálát okozva. A mai műszaki fejlettség már lehetővé teszi, hogy feltérképezzék, pontosan hol is találhatók a még éles fegyverek, és azokat miként lehet a legjobban megközelíteni. Éppen a megközelítés veszélyessége akadályozta eddig a fémtolvajokat és kincskeresőket, hogy a roncsokat kivosszák.
A tervek szerint azért tarthat majd öt évig a feltárás, mert a hajókat darabokra kell vágniuk a búvároknak. Amikor robbanószerhez érnek, akkor azt előbb hatástalanítaniuk kell, és csak utána folytatódhat tovább a munka. A hajók egyes részei a műemlékvédelmi intézet felügyelete alá kerülnek majd, a folyóparton egy hadi kiállítást is létrehoznak.
A hajó- és más úszójármű-maradványok a Vaskapu-szoros 5 kilométeres körzetében helyezkedhetnek el, így nem csak egy ponton kell eltávolítani a roncsokat. Egyelőre csak a legkritikusabb szakaszokat tisztítják meg, hogy a közlekedést lehetővé tegyék a Vaskapu II. vízerőmű környékén. Emellett kiemelnek egy olyan hajót is, amely ugyan nem akadályozza a közlekedést, az utóbbi időkben viszont elkezdett szivárogni belőle az üzemanyag, ami veszélyezteti a folyó ökoszisztémáját.
