Gyakran használjuk a bojkottál szót, de nem sokan tudják, hogy az idegenül csengő kifejezés mögött egy valódi családnév és egy ezzel összefüggő igaz történet rejtőzik. 1879–1880-ban éppen a tetőfokára ért az úgynevezett „ír földháború”, a mezőgazdasági bevételek jelentős csökkenése miatt erőteljes tiltakozási hullámok söpörtek végig Írország vidékein. Mayo megyében, Lord Erne birtokán egy bizonyos Charles Boycott nevű, angol születésű ingatlanügynök, aki kapitányként szerelt le a seregből, határozottan visszautasította a bérlők követeléseit a földbérletek csökkentéséről.
Sőt arra vetemedett, hogy kilakoltatási felszólításokat próbált beszerezni, hogy az okvetetlenkedőket eltávolítsa. A bérlők és a helyi közösség más tagjai erre az ellehetetlenítésével reagáltak: a boltosok nem szolgálták ki, szolgái és a farmján dolgozók faképnél hagyták, házának falát és földjének kerítéseit megrongálták, ökreit megcsonkították, a képmását pedig fellógatták, majd elégették a köztéren.
Mindezt látva állítólag a helyi katolikus pap, John O’Malley atya volt az, aki a bojkott (angolul boycott) szót kitalálta, mint a kiközösítés szinonimáját. Egyik barátja, James Redpath amerikai újságíró mindenesetre sűrűn használta. Az 1880. december 13-i Daily News lapjain csupa nagybetűvel szerepelt a BOJKOTT szó. Az események iránt tanúsított jelentős nemzetközi érdeklődés miatt nemsokára a közösségi ellenállás és kiközösítés hasonértelmű szavaként kezdték használni a bojkottot mind az angolszász országokban, mind szerte a világon.
Charles Boycott egyébként nem sokáig bírta a nyomást, 1880 decemberében hazatért Angliába, később egy suffolki birtokon vállalt állást. Arról nem szól a fáma, hogy mit szólt családneve elhíresüléséhez, mindenesetre szakmáját nem adta fel, s végül 65 éves korában távozott az élők sorából.
